A csendháborító

Előszó

Leonid Szolovjev színdarabja "A csendháborító" - éppúgy, mint ugyanennek a szerzőnek Magyarországon is óriási sikert ért ugyanilyen című regénye - Naszreddin Hodzsáról, Középázsia Ludas Matyijáról szól. Minden szabadságszerető népnek megvan a maga "Vidám Lázadó"-ja, Nyugaton Till Eulenspiegel, a Balkánon Karagötz, Bokharában pedig Naszreddin Hodzsa. Mindezek a népi hősök vidámsággal, kacagtatással, ellenségeik rászedésével, az anekdotaszerű játékos események özönével harcoltak koruk társadalmi igazságtalanságai ellen. Naszreddin Hodzsa kacagó-harca valamiben különbözik nyugati testvéreitől: abban, hogy az ő harca sikerrel járt. Nem úgy kell ezt érteni, hogy neki magának sikerült eltörölni a föld szinéről azokat a kirívó igazságtalanságokat, amelyek ellen furfangos esze hadra kelt. Nem. Ő is, mint nyugati testvérei, csak a köznapi visszásságok ellen tudtak fellépni, és míg naponta győzedelmeskedtek, míg a népben magasra szították az ellenállás lángját, végül mégiscsak kénytelenek voltak a győzelmet a gazságnak és igazságtalanságnak átengedni.
A végső diadalt Naszreddin Hodzsa sem életében vívta ki, hanem halála után. Középázsiában, ott, ahol a bátor tréfacsináló élt, nevettetett, verekedett és lázított, azóta megváltozott a világ. Naszreddin Hodzsa hazája ma a Szovjet-Únió egy része. A vidámság, a tréfacsinálás és ami a legfontosabb, Naszreddin Hodzsa megalkuvást nem ismerő szociális érzéke diadalmaskodtak a sötétség és aljasság szelleme felett. A zsarnokok, uzsorások, rabszolgahajcsárok világa megszűnt Bokhara vidékén.
Leonid Szolovjev, az Új Magyar Színház újdonságának orosz szerzője annak az írónak a biztos fölényével nyulhatott Naszreddin Hodzsa történetéhez, aki maga élte át hősének bár késői, de teljes győzelmét.
A szovjetszínházakban, amelyekben Szolovjev darabjának jól megérdemelt viharos sikere volt és még mindíg tart, minden néző a saját sorsának jobbrafordulását mérhette le Naszreddin Hodzsa történetének szinpadi átélésekor. A magyar néző még nem nézhet ennyire a megoldott problémák magaslatáról Naszreddin Hodzsa viszontagságaira. Az ő életében még nem következett be az a happy-end, amely a vidám színdarab csattanóját adja. De annál inkább meg fogja kapni, fel fogja villanyozni, lázba fogja hozni a magyar színház publikumát a szeme előtt lejátszódó, tarka-barka keleti színekben pompázó, keleti humorral telített, mélységesen emberi és mélységesen igazságos, bölcs és bolondos história. Vissza