A Veszprémi Főegyházmegye kincsei

Előszó

Részlet:

Szent István és Boldog Gizella kőbe faragott alakjai "ünnepélyesen" fogadják a veszprémi vár látogatóit. Veszprém az országszervezés folyamatban mint a vármegye központja kapott szerepet, ám jelentősége még nagyobb volt az egyházszervezés során, mind az ősiséget tekintve, mind a hozzá tartozó terület kiterjedése miatt.
A magyar egyház alapkőletétele Szent István és neje, Boldog Gizella megkoronázása után, az 1001. esztendő húsvétján, Ravennában, a helyi zsinaton ugyancsak 1002-es adománylevelében szó van arról is, hogy négy vár és a hozzájuk tartozó megye: Veszprém, Fehérvár, Kolon és Visegrád alkotja István püspökségének területét. A Duna jobb parti területének jelentős része a veszprémi püspök joghatósága alá tartozott. A középkori Fejér megye a Duna-Tisza közének nyugati részét is magában foglalta, tehát a veszprémi joghatóság ide is átnyúlt. Kolon vára a Kis-Balatontól délre a zalai tájat uralta. A birtokadományból pedig kitűnik, hogy az ekkor, 1002-ben, a Szent Márton-monostornak (ma: Pannonhalma) adományozott birtok egy része előzetesen a Veszprémi Püspökség tulajdonát képezte. A hatalmas terület, mint érv mellett érdemes felfigyelni arra is, amit a későbbi "Királynék Városa" cím rejt magában, hiszen itt, Veszprémben volt a szálláshelye Boldog Gizellának és az őt követő magyar királynéknak. Ennek következtében a mindenkori veszprémi püspök a magyar királyné kancellárja volt egyúttal, s mint ilyennek, előjogai közé tartozott a királyné megkoronázása. Több, mint kilenc évszázadot túlélt ez az előjog, és utoljára báró Hornig Károly gyakorolta 1916-ban Zita királyné megkoronázásakor a budavári Nagyboldogasszony- (közismert nevén: Mátyás-) templomban. Vissza