Háttérvázlat Romániáról

Fülszöveg

Az alábbi eszmefuttatás nagyobb figyelmet szentel azoknak a (politikát meghatározó) tényezőknek, amelyeket a közhiedelem szerint szubjektíveknek minősülnek - mint azoknak, amelyek objektív volta köztudott, Szerző szerint ugyanis:
a) A mai Romániát bizonyos objektív (politikai, társadalmi, gazdasági), törvényszerűségek önkényes elfojtása, torzítása, gátolása jellemzi - tehát: szubjektív tényezők dominanciája.
b) A legszubjektívebb tényezők némelyike az abszolút hatalom keresztvizében objektívvé szentesítődött - pontosabban szólva: hatásában baljós módon objektiválódott, s az önkény erejénél fogva súlyosabban esik latba, mint az objektív faktorok. -
c) Miközben viszont más, szubjektív tényezők hatását - és lehetséges hatását - a személyi hatalom semmibe veszi.
A hatalom mechanizmusának vannak láthatatlan alkatrészei, áttételei, sőt motorjai is, működését gyakran mentalitás, azaz az apparátus és a tömegek morálja, politikai szokása-hagyománya, a közgondolkodás nagyobb mértékben befolyásolja, mint a struktúra látható, avagy látványosan nagy mozgásokat végző elemei.
Ennek az eszmefuttatásnak nem lehet feladata azon töprengeni, hogy ugyanazokra a társadalmi, termelési és tulajdonviszonyokra miképp épülhetnek élesen különböző állapotok: humanista és antihumanista rendszerek; nem feladata azon töprengeni, hogy a termelőerők társadalmiasítása nem hat vissza gépiesen a politikai állapotokra, mint az emberek (egy egész nép, egy egész ország) életét, bizonyos időre sorsát megszabó keretre; nem azon, hogy a szocialista gazdasági-társadalmi szerkezetek miképp tehetik lehetővé a legkülönbözőbb állapotok széles skáláját. E történelmi tényen keveset változtat, hogy ezeknek az állapotoknak a szocialista emberközpontúságtól, humanizmustól eltérő változatait joggal elítéljük, s beszélünk a szocialista legalitás megsértéséről, jobb- s baloldali elhajtásról, sajnálatos hibákról, dogmatikus, személyi kultuszos torzításokról. Nem témája ennek az eszmefuttatásnak, hogy a hatalom nagy koncentrációja - és kiterjedése a teljes életre, az egész al- és felépítményre - miképp teheti veszélyesebbé egy szűk csoport hatalom-kisajátítását. Szerző legfeljebb arra mer célozni, hogy ilyen körülmények között megváltozhat, hallatlanul megnőhet a személyiség szerepe, mert befolyása kiterjed az anyagi és szellemi lét minden területére, gyakran hosszú, emberöltőnyi idő-távra.
Ilyen rendkívüli hatalomra a személyiség csak rendkívüli körülmények között tehet szert. Ha pedig nincsenek, nem állnak fenn ezek a rendkívüli körülmények - megteremti őket: koncepciós perekkel, nagy belső vagy külső veszélyekre való hivatkozással.
Nicolae Ceausescu a nagy külső veszély kísértetét festette a falra: hatalmának megszilárdításához mindenekelőtt erre, a nemzet-veszélyeztetettség pszichózisának a megteremtésére volt szüksége. S ez sikerült. Vissza