Citológia és citomorfológia orvostanhallgatók számára

Előszó

Részlet a könyvből:

Az első összetett nagyítót (mikroszkópot) Hans és Zacharias Janssen (apa és fia) alkották a 16. és 17. század fordulóján. A 17. században már használtak állványos mikroszkópot mesterséges világítással. Bár a mikroszkópos vizsgálatok kezdetét Leeuwenhoek és Robert Hooke tevékenységéhez kapcsoljuk, az orvosi mikroszkópizálás igazi megteremtője és első zseniális művelője Marcello Malpighi volt, akinek munkássága a szövettan tudományának kezdetét is jelenti. Első jelentős munkájában (1659) leírta a kapillárisokat, a vörösvértesteket, a vese glomerulusait, a lép, a mellékvese és a mirigyek szerkezetét. A sejtelmélet és a citológia 150 évvel később, a 19. század elején indult útjára, Lamarck, Dutrochet, Turpin és mások munkásságával, hogy végül a botanikus Schleiden (1838) és a zoológus Schwann (1839) munkáiban öltsön testet, akik megállapították, hogy az élő szövetek önálló egységei a sejtek. További lépés volt annak felismerése, hogy a sejtek osztódás folytán magukhoz hasonló új sejteket hoznak létre (ahogyan Virchow megfogalmazta: "omnis cellula e cellula"). Felfedezték az amitosist, vagy direkt sejtosztódást (Renak), majd pedig az indirekt osztódást a mitozist (Flemming). Waldeyer felfedezte, hogy a mitosisban kromoszómák (vagy magfonalak) alakulnak ki, Hertwig pedig leírta, hogy a megtermékenyítés alatt a petesejt és a spermium magjai (pronucleusai) összeolvadnak és így jön létre a zygota. A 19. század felfedezéseit 1892-ben Hertwig nagy monográfiában foglalta össze ("Die Zelle und das Gewebe"), amelynek megjelenése a citológiának (vagyis a sejtbiológiának) mint önálló tudományterületnek a megszületése is egyben. Vissza