Csíki áhítat

Fülszöveg

Régen várt könyvet bocsájtunk útra. S most itt van, hogy szolgáljon. Szolgáljon az embereknek, a csíki népnek és a magyar vallási néprajznak. Az e könyvben fölhalmozott ismeretre és szeretetre nagy szükségünk lett volna már korábban is. Nemcsak tartalma és tanúsága, hanem a hiánya okozta károk, negatív következmények miatt is. Az ilyen könyv ugyanis figyelmet, érdeklődést kelt, cselekvésre késztet. Esetünkben gyűjtésre. Gyűjtésre ott, ahol ez a különösen fontos, függetlenül attól, hogy miképp történhet az. Az adott politikai vagy kisebbségi viszonyok miatt netán csak suba alatt, csöndben, valamiféle helyi szinten, például honismereti mozgalom, néprajzi szakkör keretében. Az ilyen könyv tudatosítja az értékmentés-anyaggyűjtés fontosságát, másodlagossá téve a közlés lehetőségét, bármilyen fontos is az. Ami anyag összegyűlt, az megvan, már megmarad. Értékké alakul át, az idő múlásával egyre sugárzóbb értékké, mígnem egyszerre csak napvilágra kerül. Kissé ez a helyzet Székely László kötetével is, amelyben több évtizedes csíki kutatásának meghatározott témakörökre vonatkozó eseményeit összegzi...
Soha jobbkor nem jöhetettt volna létre ez a könyv, a csíki nép vallásos életének leírása, amely az ábrázolt létforma iránti nosztalgia felébredését, az azonosulás lehetőségét, a rácsodálkozás - merem állítani - tisztító élményét válthatja ki. Hát ilyen egyszerű lenne minden? Ilyen elérhető? Ennyire igen az igen, és ennyire nem a nem. Itt az élet élet. Már a fogamzás percétől kezdve élet, isteni ajándék, áldott állapot. Nem teher, nem az "úgy maradtam, úgy vagyok" semmihez sem köthető, elfogadhatatlan realitása. Itt tisztessége van a születésnek és szép tisztessége a halálnak. Ugyanolyan tisztessége van a munkának, az Isten nevében keresztvetéssel nekilendült első kaszavágásnak, a kereszttel megjelölt kenyér fölvágásának. Ugyanakkor a pihenésnek is. Megkérdőjelezhetetlen, munkával sem sározott méltósága az Úr napjának, a vasárnapnak és a krisztusi élet élményeit idéző-közvetítő ünnepeknek. Vissza