Természetet az iskolákba!

Előszó

Azt mondják, az iskola az a hely, ahol "kicsiben" megtörténik minden. A gyerekek ott töltik a mindennapok napsütötte részét. Reggel elindulnak, és késő délután lesz, amire hazaérnek. Ezért nem mindegy, hogy milyen környezet veszi ott őket körül, milyen élmények érik őket, mit tapasztalhatnak meg abban a négyzetbe zárt világban.
Egyre többen próbálják áldott módon enyhíteni, feloldani a korlátokat - az iskolakert és a természetsarok e próbálkozások színtere. "Becsempésznek" a gyerekek életébe olyan élményeket, amelyek kulcsfontosságúak ahhoz, hogy egészséges lelkű, szerethető felnőtté válhassanak, ha megnőnek. Az állatok figyelgetése, a gondoskodás ösztönének felébresztése, az iskolakert ápolgatása hallatlan érzelmi előnyhöz juttatja azokat az emberpalántákat, akiknek megadatnak ezek a körülmények. Kapcsolatba kerülhetnek a nem-emberi világ küldötteivel, a növényekkel, állatokkal, a földdel-vízzel-levegővel, a lélek fejlődésének őselemeivel.
Olyan kicsi szervezéssel, munkával csodát csinálhatunk! Csak hinni kell, hogy sikerül. Hiszem, hogy sikerülni fog! De elszántságból több maroknyi kell, mert ez egyedül nem fog menni. Össze kell fogni, és együtt, közösen felásni, megtervezni, berendezni, álmodozni, és utána gondozni éveken át. De ha kert van, minden van. Még ha kicsinyke is.
Most hasznos tanácsokat, jól alkalmazható, kipróbált ötleteket szeretnénk közreadni a megvalósításhoz. Teljék utána sok örömük benne! Vissza