A lojangi kutyavadászok

Fülszöveg

"Másnap széttépett rendőr tetemére leltek a főpiac sátrainál. A borzalmak folytatódtak. Bot nélkül nem volt tanácsos a szabadba merészkedni. Az éjszakák rettegéssel teltek meg, a nappaloknak nem volt fénye, taknyos köd kavargott a város fölött, mintha a Sárkányok Pihenője lehelte volna magából a mérget. Csapatokban közlekedtek már ők is. Összefogtak néhányan, hogy halaszthatatlan üzleteket intézzenek, gyógyítsanak vagy temessenek, és mind gyakrabban harcoltak meg a kutyákkal a templomkert bambuszligetében vagy a selyempiac elhagyott sátrai között. Nem volt ellenszer. A világ rendje bomlott meg, és nekik fogalmuk sem volt arról, hol és mikor és miben hibáztak, miféle cselekedetükkel vonták magukra az Égfeletti haragját."
"Kínai novellák" - olvasható Darvasi László könyvének alcímében. Az elbeszélések Kinába vezetnek bennünket, a császárok korába, uralkodók felvirágzásának és szükségszerű pusztulásának vagyunk a tanúi - vagy mégsem. Születésről és halálról, boldogságról és gyászról, hűségről és árulásról, igazságról és titokról, hatalomról és kiszolgáltatottságról, a valóságról és a valóság folyamatos kicsúfolásáról olvasunk - vagy mégsem. Még a mindentudó Csin Akadémia sem ismerhet mindent, pedig a Csin Akadémiáról úgy hírlik, mindennel tisztában van és minden eszköz a rendelkezésére is áll, hogy képes legyen a megragadhatóról és a beláthatatlanról, a megtörténtről és a meg nem történtről egyaránt tudomást szerezni. Vagy mégsem?
A lojangi kutyavadászok olvasója pontosan ugyanabban a helyzetben van, mint a Csin Akadémia. Elmerülhet a könyv világában, megtalálhatja az elbeszélések fortélyait, követheti izgalmas fordulataikat, élvezheti a történetek klasszikus teltségét és modern csonkaságát, vagyis mindenről tudomást szerezhet - ha nyitva tartja a könyvet, akkor ehhez minden eszköz a keze ügyében is van. Ám sohasem mehet biztosra, kivéve akkor, ha azt keresi, amihez ezeknek az írásoknak a szerzője a legjobban ért: a mesét. Vissza