A próbakisasszony

Előszó

Részlet a könyvből:

Húsz fiatal lány hevert a földön, lábait az égnek nyújtotta és biciklizett. Az ember azt hihette volna, hogy egy görlcsoport gyakorlatozik, vagy egy leányintézet növendékei végzik reggeli tornájukat. Holott csupán a Mr. Brown divatszalon manekenjei kezdték meg szolgálatukat és ruganyos mozdulataikat megőrző gyakorlatokat kellett végeznök. Aztán a fodrászteremben fürge kezű mesterek lágy hullámokba rendezték a szőke, fekete, barna, vörös fürtöket. Szép, divatos fejeket kaptak a hölgyek, gondosan rúzsozott ajkat, a kozmetika legújabb vívmányai szerint krémezett arcot, megnagyított szempillájú szemet és tussal rajzolt vékony szemöldököt.
- Lillian Miles kisasszony! - kiáltotta egy meggypiros ruhába bujtatott boy.
Lillian tudta, hogy Mr. Brown magánirodájába kell mennie. A főnök úr az éjszaka ismét új modelleket tervezett és ezeket rajta próbálja ki.
Mr. Brown hosszú, fehér köpenyben széles munkaasztala előtt állt, melyen a kartonlapok tömege hevert. Arca sápadt és elkínozott volt. Ha most látták volna a City dollármilliomos hölgyei az örökké mosolygó, elegáns és zseniális férfit - az egyetlen férfit, aki megérti a női lelket és fantáziát, - bizonyára megdöbbenve bámultak volna rá. Lillian nem volt meglepetve. Megszokta már ezeket a reggeli találkozásokat, az átvirrasztott éjszakák után szinte eszméletlenségig kimerült mestert, aki a feketekávék és cigareták idegkorbácsoló felajzottságában lobogtatta ki magából az új víziókat, a női szépség egyre változó bársony, selyem- és szövetkereteit. Vissza