Előszó
Pannóniai Pesti Mizsér Gábor, Aiszóposz történeteinek első magyar fordítja, ezt írta 1536-ban: "Úgy gondoltuk - legjobb olvasó-, hogy nem haszontalan munka elvégzésére vállalkozunk, ha a...
Tovább
Előszó
Pannóniai Pesti Mizsér Gábor, Aiszóposz történeteinek első magyar fordítja, ezt írta 1536-ban: "Úgy gondoltuk - legjobb olvasó-, hogy nem haszontalan munka elvégzésére vállalkozunk, ha a legkiválóbb szerzők igen gazdag gyűjteményéből kiválasztott, és nagytudású férfiaktól újabban sorrendbe állított esopusi meséket lefordítjuk. Ezek a halandók lelkét nem csupán csodás gyönyörrel töltik el, hanem a tisztes és hasznos cselekvésre is sokkal inkább csábítanak, mint a filozófusok szigorú tanaikkal, mert megvesztegető bájukkal úgy beférkőznek az emberek lelkébe, és úgy megmutatják mit kell követni, és mit kerülni, hogy mi valamennyien, akaratlanul is azok helyeslésére kényszerülünk. Főként mégis az a tudat vezetett, hogy úgyszólván mindennemű beszédnek a parabolák és példák adnak minden fényt és teljes méltóságot, mert az ezekkel való élés (mint ezt igen tudós férfiak megírták) megkettőzi a nyelvbeli kifejezőkészség adományát."
Aiszóposz, a früg mesegyűjtő és mesemondó, rabszolgája volt a számoszi Iádmon nevű rabszolgatartónak, aki felszabadította. Előzőleg a lüd származású Xánthosz tulajdona. Hozzávetőlegesen az időszámításunk előtti 500-as évek közepén Delphoiban ölték meg, a jósda városában, nem kellően tisztázott okok miatt, valószínűsíthető vétke az volt, hogy meséi által a delphoiak találva érezték magukat. Gyilkosai - a hagyomány szerint - megbánták tettüket. Hérodotosz, történetírásában megemlékezett róla, akár csak Arisztotelész Rhétorika című könyvében, amelyben arról ír, hogy Aiszóposz politikai meséket mondott a népgyűlés előtt. Később a szerfelett gazdag Krőzus, lüd származású király diplomatája lett.
Az egykori rabszolga irodalmi hatása becsülhetetlen. Tőle idéztek görögök, rómaiak, köztük Seneca és Phaedrus, Maenenius Agrippa, majd napjainkig a legszélesebb írói és politikai táborok. A görög ainos, azaz a mese, Aiszóposz nyomán került be a felnőttek gondolkodásába és a közéletbe, hona minden bizonnyal nem írta le meséit, csak elmondta, így azok, - mint ahogyan a legjobb történetek - szájról-szájra terjedtek, majd írástudók rögzítették.
Vissza