Le a kalappal!

Fülszöveg

A jó reklám olyan, mint a palackba zárt szellem - emlékeztetett valaki egy beszélgetés alkalmával, ám Ő sem szalasztotta el megjegyezni, hogy most akkor ezt kellene saját reklámunk érdekében, reklámunkkal csinálni. Persze saját maga sem tudta, hogy csupán féligazságokat mondott egy általa is alig ismert cég kereskedelem politikájáról, bár ha jól belegondolunk valójában politizáltunk. Véleménye természetesen tükrözött egyfajta gondolkodás módot nevezetesen azt, amely társadalmi betegségként, szimptómaként van jelen mindennapjainkban. A beszélgető partner gyakorlatilag azt a jellegzetesen kibic jellemet testesítette meg, amelyben megtudhattam más által megfogalmazva, hogy valójában kockafejű vagyok ám ezzel csak akkor lehetek teljes egészében tisztában, ha azt Ő már észrevette, s nekem is megengedte észre venni. Igaz, hogy a szellemet nem Ő szabadította ki a palackból, de érezni engedtette, hogy ez az egész, ami történt, az csupán az Ő közbenjárásával történik, sőt ha nem venném tudomásul, akkor most már éppen ideje, hogy megbarátkozzam azzal a ténnyel, hogy személye nélkül ez az egész őrület nem is létezik...
Tizenöt másodpercnyi történésre az eltelt három esztendőben megközelítőleg százötven közreműködő jutott, tehát másodpercenként gyakorlatilag 10 ember. Ha csak mindegyikük egyetlen betűt mondhat az ábc-ből véleményként a reá jutó másodpercről, ma nem lenne az egészből semmi...
Pedig ez a bizonyos szellem kiszabadult, ha nem is a palackból - inkább egy keménykalapból.
Vajon mekkora szerepe lehet a reklámnak? Egy cég mérete meghatározhatja egy reklám sikerét? Miért vált egy csapásra ismerté és kedveltté ez a reklám hosszú évtizedek után? Miért szerették meg az emberek a MÜSZI reklámját? Ki mit mondott erről a reklámról megjelenésének pillanatában, s az azt követő három esztendőben?
Vissza