Rémálompor (dedikált példány)

Fülszöveg

DE A MÁGIKUS PORBÓL, MIT AZ ÁGY ALATT ŐRZÖK, A FŐZTÖMBE ELÉG EGY KICSINY CSIPET, HOGY PUHÁRA PÁROLJÁK KÖNNYEN A GŐZÖK AKÁR A LEGVÉNEBB SZIKKADT SZIVET.





\/í' .km


"Ez a könyv jobbára szörnyekről, álmokról szól, és az elmúlt évek során, többnyire tizenöt és huszonöt éves korom között rám tört verseimből úgy válogattam össze, hogy az egyes darabok egy a Mélységes Éjszakába tett utazás különböző állomásairól küldött képeslapok legyenek. A magam részéről és csakis onnan, inkább egy gyógyíthatatlan betegséghez hasonlítanám az írást, főleg a versekét. Bizonyos időközönként jön, és nem áll meg az ajtóban és kopog, hogy megkérdezze, bejöhetek? Nem zavarok? Csak rád töri az ajtót, aztán felforgatja a szobát. Néha kifejezetten rosszkor jön és azt kívánod, bár sose jönne többé. De tudod, hogyha úgy lenne, nem tudnál élni.
Vachter Ákos 1985. okbóber 29-én született Veszprémben, teliholdkor. Szereti a túrórudit, a verseket, a robotokat, a mézeskrémest, a fantasy irodalmat, a... Tovább

Fülszöveg

DE A MÁGIKUS PORBÓL, MIT AZ ÁGY ALATT ŐRZÖK, A FŐZTÖMBE ELÉG EGY KICSINY CSIPET, HOGY PUHÁRA PÁROLJÁK KÖNNYEN A GŐZÖK AKÁR A LEGVÉNEBB SZIKKADT SZIVET.





\/í' .km


"Ez a könyv jobbára szörnyekről, álmokról szól, és az elmúlt évek során, többnyire tizenöt és huszonöt éves korom között rám tört verseimből úgy válogattam össze, hogy az egyes darabok egy a Mélységes Éjszakába tett utazás különböző állomásairól küldött képeslapok legyenek. A magam részéről és csakis onnan, inkább egy gyógyíthatatlan betegséghez hasonlítanám az írást, főleg a versekét. Bizonyos időközönként jön, és nem áll meg az ajtóban és kopog, hogy megkérdezze, bejöhetek? Nem zavarok? Csak rád töri az ajtót, aztán felforgatja a szobát. Néha kifejezetten rosszkor jön és azt kívánod, bár sose jönne többé. De tudod, hogyha úgy lenne, nem tudnál élni.
Vachter Ákos 1985. okbóber 29-én született Veszprémben, teliholdkor. Szereti a túrórudit, a verseket, a robotokat, a mézeskrémest, a fantasy irodalmat, a meséket, a nhazgulokat, a kendőt, a lovakat, a madarakat, az éjszakát és a napsütést, a felhőkben rejtőző dinoszauruszokat, a különös embereket, a hulló csillagokat, a sárkányokat, a ritka teákat és az erős kávét, ismeretlen erdőket járni, a rendet, a mosolyt, a horrorfilmeket, ahol rendszerint a szörnyeknek szurkol, a szelektív szemétgyűjtést, a rendetlenséget, a japán kultúrát, és az ógermán mitológiát,mindent, ami nagyon régi, és mindent ami nagyon új, a magas kilátókat, a sóskát, a lovagokat, a dallamos zenét, a tücsökciripelést, az őszibarackot, a folyókat és a tengereket, mindenféle játékokat, a titkokat, füvön mezítláb szaladni, a
hősöket és a csokitortát, a mágikus dolgokat, az esőt, a körhintát és még sok, sok, sok miden mást.
Nem szereti a legyeket, az idióta tv műsorokat, a tömeget és a sört. Ez az első verseskötete. Vissza