Honvédélményeim 1848-49-ből

Előszó

Major István 1848-1849-i honvéd hadnagy emlékirata lényegesen különbözik az ilyen jellegű emlékiratoktól. Igaz, Major István ugyanolyan "kisember", mint a többi hasonló emlékirat szerzője, akinek nem volt - nem is lehetett - áttekintésük az általuk megélt események nagyobb összefüggéseiről; s éppen úgy ő sem volt hivatásos tollforgató, mint ahogyan a többiek sem voltak azok. Major István azonban nem mond, és nem is akar többet elmondani annál, mint amit láthatott és látott. De ezeket őszintén; kendőzés, a rossz értelemben vett idealizálás szándéka nélkül mondja el. És éppen ezek a tényezők azok, amelyek művét a mai olvasó számára érdekessé teszik; s ezek adják meg a mű sajátos forrásértékét is.
Azt állítani természetesen túlzás volna, hogy ebben a visszaemlékezésében a legszélesebb néprétegek felfogásmódja, véleménye tükröződik; de az kétségtelen, hogy a szerző látásmódja, a dolgokhoz és eseményekhez való viszonyulása igen közel áll a forradalmat és szabadságharcot megélő és végigküzdő nép látásmódjához; véleményeit, bírálatait így - vagy legalábbis nagyon hasonló módon - a honvédsereg bármelyik egyszerű tagja elmondhatta volna. A mű sajátos forrásértéke a szerző által átélt események tárgyszerű - s más források által többnyire meg nem örökített - leírása mellett tehát éppen ebben rejlik. S ezeken túl még abban is, ahogyan érzékeltetni tudja ezt a légkört és azokat a mindennapi emberi viszonylatokat, amelyek között az általa leírt események lezajlottak. Naiv, gyakorlatlan előadásmódja leírásainak és az eseményekhez fűzött megjegyzéseinek és bírálatának hitelességét csak növeli és megerősíti; s a forradalom és a szabadságharc igen sok, eddig fel nem tárt összefüggéséről adott képet is csak még érzékletesebbé teszi.
Az emlékiratnak a fentiekben vázolt jellegét részben megszületésének indítékai is magyarázzák. A szerző szándéka tulajdonképpen csak az volt, hogy a szabadságharcban való részvételét bizonyítsa; a Jansky-ügy csupán további indítékul szolgált a visszaemlékezések megírásához. A szerzőnek ebből az elsődleges szándékából fakad az emlékirat erősen dokumentatív jellege: az események igen pontos regisztrálása; továbbá mindazoknak a személyeknek a megnevezésére s mindazon helységneveknek a felsorolására való törekvés, akikkel a szerző katonáskodása idején kapcsolatba került, illetve amely helyeken a szabadságharc folyamán megfordult. Így bontakozik ki az 1848 március 15-étől 1849 végéig terjedő időszak története; úgy, ahogyan azt a szerző mint az események "jelentéktelen", "szürke" résztvevője látta, átélte. De olyan jelentős eseményeké, mint az ellenforradalom első rohamát meghiúsító pákozdi ütközet; mint a Jelacicot üldöző magyar sereg veszteglése az osztrák-magyar határon, s a veszteglés eredményeképpen szükségszerűen bekövetkezett schwechati vereség; azután Komárom várának az ellenforradalom második rohamát vezető Windischgraetz hadai által történt körülzárása, a vár ostroma, majd a tavaszi hadjárat egyik számottevő eredményeként a város felszabadítása; Buda várának ostroma és felszabadítása; Temesvár hónapokon keresztül tartó s eredménytelen ostromlása a magyar seregek által; a szabadságharc sorsát lényegében eldöntő temesvári ütközet; és végül a világosi fegyverletételt követő megtorlás néhány plasztikusan ábrázolt epizódja. Ez röviden a Major István által leírt fontosabb események sora. Vissza