Tündér Ilona kertje

Előszó

Részlet a könyvből:

AMÍG ÁTOK KI NEM SZALAD A SZÁJÁN, meggondolatlanul, az ember nem is tudja tán, ártó, gonosz szellemeknek milyen sokasága áll készenlétben körülötte. Csak egy intésére várnak, nemegyszer maguk kínálkoznak, vagy pedig egyszerűen fejükbe veszik, hogy most aztán megtáncoltatják őkelmét. Bánhatja később, hogy szólította őket, könnyelműen a kezükre adta magát vagy csak nem is gondolt velük, mert - nincs más kiút - ahhoz aztán még jobban értenie kell a nyelvükön, te meg akarsz szabadulni tőlük. Ott vannak a kincsőrzők, táltosok, garabonciások, lidércek, hazajáró lelkek - csupa furcsa szerzet. És persze a boszorkányok, akiket még csak felismerni se könnyű, mert - ló, macska, jérce - akármivé képesek átváltozni. Nem átallják tündér képét öltve csalogatni a jámbor embert. Ha a szitába visszájáról néz bele, vagy karácsony éjszakáján feláll a lucaszékre, esetleg felfedez egyet-kettőt - de ezzel még nem fosztotta meg őket hatalmuktól. Sok mindentől őrizkednie kell ahhoz, hogy magára ne haragítsa valamelyiket - és még így sem lehet biztos a dolgában. Ha pedig megsejti, hogy valamelyik mégis itt van? Jégeső megelőzésére éles vasat kell az udvarra hajítani, boszorkány nyomásától úgy szabadulhat az ember, ha eloldja a gatyamadzagot és megköti vele a kilincset, vagy legalábbis visszakézből odakap, kígyót-békát nagyszombati kolompszóval szokás távol tartani, tehén szarvára jó piros pántlikát kötni, kelésen, nyilalláson, szemverésen ráolvasás segít, vagy neveletlen ujjával vessen keresztet az ember. Ezek volnának a kipróbált módszerek. Vissza