Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét

Előszó

A HEGYEN, AHONNAN MESSZE LEHET LÁTNI
- De nem ölég messzi, - gondolta az öreg katona a roppant bajusza alatt és nézegetett arra napkelet felé. - A högyrű se látni elég messzi!
Nem látott semmit se, csak erre is hegyeket, meg arra is hegyeket. Olyan hegyek laknak ezen a tájon, hogy ha a darab felhők az ég tetejéről mind lesuvadnának és kősziklákba fagynának, akkor se volna ilyen a szegedi pusztán.
Hiszen azt szeretné az öreg katona látni. Csak épen azt, a szögedi szép kigyalult sima pusztaságot.
Hogy is mondta a röszkei kovács: »nem ördög az embör, hogy hat nap alatt mögacélozzon egy ásót.« De az Úristen hat nap alatt az egész világot mögteremtötte, hajja ken ! -» morgott neki a szögedi embör.
»Olyan is a! - felelt a kovács. - »Mit, kend az Úristen munkájába is kételkedik? Mi héjjá van annak ?« »Hát a högyeket még elgereblyélhette vóna!«
Úgy látszik, a szögedi kovács is tekergett erre!
Bizony itt lött vóna dóga űszentfölségének, mert itt nagyon gubancosra hagyta a határt, nem ugy, mint otthon a gyönyörűségös szép szögedi mezőn. Lám, még az Úristen is jobb szerette a magyarokat. Nincs ott még egy kapavágás högy se. Ha vakondék fölturja a fődet, már az is förtelmesen elrútitja a világot.
S neki mégis itt köll csatangolnia már tizenkét esztendeje ebbe a görbe világba. Osztrijjába. Ahelyett hogy a gémök kurjantását, mög a bölömbika harangozását hallaná, csak mindig a högyi szél zúgását köll fázlalnia. Vissza