Világszem

Fülszöveg

Csak magamban sírom sorsod, Vérem népe, magyar népem. Sátor-sarkon bort nyakalva JColdus-vásár közepében, Kr menőben bús világgá, wadt láub^ útrakészen.
Krös-koiH kavarognak Mna árn®, rongyos árnyak, ^tát sípol a fülembe Sípja régi babonának, Édes népem, szól a sípszó, Sohse lesz jól, sohse látlak.
Szól a sípszó: átkozott nép, Ne hagyja az-Úr veretlen, Uralkodást magán nem tur S szabadságra érdemetlen, - Ha bosszút áll, gyáva, lankadt Aa kegyet ád, rossz, kegyetlen. I ni
Ü enhett Ic már utánam, t zsmárl^gye,
H itárö7.él^ botot vá^, - -
Verem többé sohse jssza
''^íoííí^^ek többe^issza. (Ady Endre)
Én is világot hódítani jöttem, s magam^ meg nem hódíthatom, (
csak ostromolhatom nehéz kövekkel, vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni; ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak ^ van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség. (Weöres Sándor)
Hát e falak közt hangozának Nagy szavaid, oh Kölcsey? Ti emberek, nem féltek: épen E szent helyet ily nagy... Tovább

Fülszöveg

Csak magamban sírom sorsod, Vérem népe, magyar népem. Sátor-sarkon bort nyakalva JColdus-vásár közepében, Kr menőben bús világgá, wadt láub^ útrakészen.
Krös-koiH kavarognak Mna árn®, rongyos árnyak, ^tát sípol a fülembe Sípja régi babonának, Édes népem, szól a sípszó, Sohse lesz jól, sohse látlak.
Szól a sípszó: átkozott nép, Ne hagyja az-Úr veretlen, Uralkodást magán nem tur S szabadságra érdemetlen, - Ha bosszút áll, gyáva, lankadt Aa kegyet ád, rossz, kegyetlen. I ni
Ü enhett Ic már utánam, t zsmárl^gye,
H itárö7.él^ botot vá^, - -
Verem többé sohse jssza
''^íoííí^^ek többe^issza. (Ady Endre)
Én is világot hódítani jöttem, s magam^ meg nem hódíthatom, (
csak ostromolhatom nehéz kövekkel, vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni; ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak ^ van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség. (Weöres Sándor)
Hát e falak közt hangozának Nagy szavaid, oh Kölcsey? Ti emberek, nem féltek: épen E szent helyet ily nagy mértékben Megszentségteleníteni?
Nem féltek-e, hogy sírgödréből Kikél a megbántott halott? Hogy sírgödréből ide jő el, S - hogy hallgassatok - csontkezével Szorítja össze torkotok?
Nem, ő a sírt el nem hagyandja; De lenn, sírjában, nem hiszem. Hogy könnyei ne omlanának Éretted, te az aljasságnak Sarába sülyedt nemzetem!
Mily szolgaság, milyen hízelgés! S mindig tovább meimek, tovább, S ki legszebben hizelg, az boldog. — Ha már kutyákká aljasodtok: Miért nem jártok négykézláb?
Isten, küldd e helóta népre Földed legszörnyűbb zsarnokát. Hadd kapjon érdeme dijába' Kezére bilincset, nyakába Jármot, hátára kancsukát! (Petőfi Sándor)
A magyar költészet több ezer verséből válogattuk össze ezt a gyűjteményt. Egy hangverseny kereteibe szorítva, öt-fő részben, mintegy száznegyven tételben hangzanak fel a költemények, tematikus csoportosításban. Vannak ezek között jól ismert és alig idézett vagy hallható müvek is, melyek azonbari ebben az egységben arról vallanak, mire képes a magyar költészet az utóbbi négyszáz évben, miben tud segíteni a ma emberének gondol-f Jí^^án, szempUtén'lkfófrháláíában-filj^j^ggg.p küzdelmeiben. Külön oldalak szólnak arról, hogy mit tartottak költőink a szabadságról, ^az í^^^ól, 2t 'Si^étérnőli a^'boldogságról, '4 hitrölí^'származásról, a hazáról, a történelemről, egyáltalán az emberi létezésről és a világ végső mibenmíről: Külön fejezetet képeznek az édesapa-, az édesanyaversek, csak maga a szerelmi költészet több fejezeten keresztül mutatja meg magát, de találhatók a kötetben gyermekversek és egy több fejezetből álló mustra a leghíresebb költői formák legnagyobb szerzeményeiből is, az epigrammától az ódán, episztolán, balladán át a fragmentumokig A kötetet magyar rajz- és festőművészek illusztrációi díszítik. Vissza