Mint az őzek az erdőben | 5 |
Az életnek tengerében | 9 |
Hogy anyám megnyugtathatta | 9 |
Mikor egyszer pelyhesedtem | 10 |
Amióta felserdűltem | 10 |
A szív minden, - azt tartom én | 11 |
Semmiként sem remélhetvén | 11 |
Mint a szarvas, kit megére | 12 |
A külföldön nyomorogva | 12 |
Boldog valék nyúgalmamban | 13 |
Elűzted a komor telet | 13 |
Búval tölti csak s bánattal | 14 |
Eltávozván, majd változás | 15 |
Országok, népek, nemzetek | 16 |
Boldog vagy te, cifra madár! | 16 |
Környűlvett ím! már a franc had | 17 |
Hajnal alig kerekedett | 17 |
Amor rabja, - most Marsé is? | 18 |
Mérgesítem sebeimet | 18 |
Mit nem tudna felforralni | 19 |
Mars, akinek rabja vagyok | 19 |
Amor! s hát csak szenvedheted | 20 |
Mars vad dühe bont, dönt, dúl, vág | 21 |
Minden egyéb gerjedelem | 26 |
A kutyáktól üldöztetvén | 27 |
Balgatag én! nem védettem | 27 |
A szerelmes gondolatok | 28 |
A föld egész kerekében | 28 |
Természetnek éltetője | 29 |
Ott, ahol én nevelkedtem | 29 |
Hogy vonhatja félholt testem | 30 |
Ha ki talán nem értheti | 30 |
Az idő mindenen kifog | 31 |
Midőn csendes feleségében | 32 |
Nem nyomhatván el tüzemnek | 34 |
A kegyetlent felejthetni | 34 |
Minden tárgyban őtet látom | 35 |
Őt kérem a teremtőtől | 35 |
A virágok szép nemében | 36 |
Bizonytalan lépéseimet | 36 |
Még csak benned reménységem | 37 |
Itt a tenger habjaival | 37 |
Immár mennyit nem szenvedtem | 38 |
"Elmédet hát mért bocsátod..." | 38 |
A nap éppen alkonyodott | 39 |
Ti a világ kezdetében | 41 |
Ha elmémnek gondolatit | 41 |
Az ész váltig értekezett | 42 |
Csömört okoz a társaság | 42 |
Ha tudnám, hogy békességem | 43 |
Ha majd a bú, mely testemet | 43 |
Sok s nagy, amit szenvedek én! | 44 |
A halavány olajfáknak | 44 |
Meddig tart még tehát e harc | 45 |
Szív- s lélekben beteg lenni | 45 |
Szerelem-e az avagy nem | 46 |
Midőn a hold világában | 47 |
Azt kérdezed, óh barátom | 47 |
Minden inkább lehetséges | 48 |
Ha oly makacs ellensége | 48 |
Ha mindennek felosztását | 49 |
Mint a napnak súgárai | 49 |
Gyermekségem szép idei | 50 |
Óh epedő kivánatok! | 50 |
Önmagával vagdalkozni | 51 |
Gyűlölöm én a világot | 51 |
Két szeme, szép arcúlatján | 52 |
Hirdesd, nyelvem, érdemeit | 53 |
Ahol ő van, csudálatos! | 54 |
Ahol ő van, bámúlandó! | 54 |
Ahol ő van, - nézd a fákat | 55 |
Ahol ő van, - hihetetlen - | 55 |
Valahányszor szeme pillant | 56 |
Akármennyi jeleseknek | 56 |
Sok országot mosó tenger | 57 |
Ércszíve megvehetetlen | 67 |
Ahol ő van, ott Amornak | 58 |
Itt - a komor enyészetnek | 59 |
Édes, kínos emlékezet | 63 |
Szívemnek mély fenekébe | 63 |
Kinek egyszer kebelében | 64 |
A balsorsnak bús fellege | 64 |
A havasnak oldalában | 65 |
A fecskék elköltöztenek | 65 |
Éjfél vagyon - nem alhatom - | 66 |
Hah! mely szörnyek a bajaim | 66 |
Üdvességgel áldott két szem | 67 |
Nem szeretem többé őtet | 67 |
Nincs nyugtom, nincs békességem | 68 |
Ezrek közt maga lenni | 69 |
A világnak vígasságai | 69 |
Boldog, ki a szerelemnek | 70 |
Senki őtet nem esméri | 70 |
Szerelemben fogantattál | 71 |
Szíve tárgyát bálványozni | 71 |
Nincs szivének kivánatja | 72 |
Egyetlenegy, bárki lássa | 72 |
Láttam őtet siránkozni | 73 |
Hallottam én szép szavának | 73 |
Lehetnék bár oly éles szem | 74 |
A melegen és hidegen | 79 |
Ha nem látom, többé nem ér | 75 |
Hozzáfogtam százszor is már | 75 |
Az a lelkes, nem tudom mi | 76 |
Mint szeretlek, mint kedvellek | 76 |
Midőn Amor fészkelődik | 77 |
A tavasznak érkezése | 77 |
Szívek, akik csak nemrég is | 78 |
Miként örűl, ami csak él | 78 |
A világból kiszakadva | 79 |
Most költözik tőlünk a nap | 80 |
Gyakran lebeg elmém előtt | 82 |
Mondd meg, miként gondoljalak | 82 |
Vizen, földön és az égben | 83 |
Volt egy idő, hogy könnyemet | 83 |
Hol a szívben fészket rakott | 84 |
Megláttam őt, - s kebelemben | 84 |
Úgy lebegett ő szüretkor | 85 |
A szép őszi nap megszürkűlt | 85 |
Tanú valék, mint érezte | 86 |
Legmerészebb repűltében | 86 |
Ébren való álmodozás | 87 |
Halj meg bennem, emlékezet! | 88 |
Itt ült, ott járt, ott nevetett | 89 |
Bárki tegye itéletét | 89 |
Mint gyógyulnék fel sebemből | 90 |
Tiszteletet, csudálatot | 90 |
Egy szép estkor az erdőben | 91 |
Hová merűlsz, beteg elme? | 91 |
Szemfényvesztő a gyöngyhava | 92 |
Ha nyelvem oly gazdag volna | 92 |
Sírsz hát bennem, szegény lélek | 93 |
"Állj meg, Amor! szemlélgessünk..." | 94 |
Szeretni s nem szerettetni! | 97 |
A szerelem indúlatját | 97 |
Mely szó, mely nyelv dicséreti | 98 |
Óh, vajha kiszakaszthatnám | 98 |
Szépségének látásától | 99 |
Napok jönnek, napok mennek | 99 |
Érzeményim seregében | 100 |
A menő nap a jövőnek | 100 |
Nem birja ily sanyarú lét | 101 |
Amor fejem mint megcsalá! | 101 |
A halvány ég csillagai | 102 |
Nemcsak teste delisége | 103 |
Amit tesz ő, szép, nagy s dicső | 103 |
A szerelem birodalmát | 104 |
Szívem kínja kedves nékem | 104 |
A szerelem sétálni vitt | 105 |
Az én lelkem mélyén vagyon | 105 |
Mint a sas, úgy fellengezett | 106 |
Váltig immár megviselték | 106 |
Ennyi tüzes gerjedelem | 107 |
A legvígabb múlatságban | 107 |
Falak, melyek közt lakozik | 108 |
Emberfajzat! akárki légy | 109 |
A kelő nap tovább nyújtott | 110 |
Midőn Amor hozzám jöve - | 110 |
A szerelem hatalmával | 111 |
Hogy csak kínja s aggodalma | 111 |
Hegyen-völgyön ácsorogtam | 112 |
Óh te! óh te! így ordítok | 112 |
Szüntesd, óh sors, haragodat | 113 |
A szegénység és gazdagság | 113 |
Testének egy mozdúlása | 114 |
"Bünhödtél, föld, - légyen elég!... | 115 |
Gyenge szer az ember szíve | 121 |
Mars zászlói eltüntenek | 121 |
Hogy először láttam én őt | 122 |
Mint táncolt ő, a Gracia | 122 |
Zúg a zápor - ordít a szél | 123 |
A szerelem s fájdalmaim | 123 |
Egy délután - (lestem én őt) - | 124 |
Látnom őtet és szeretnem | 124 |
Mindenfélét megpróbáltam | 125 |
A nap alatt ily szerelem | 125 |
Mint a kőszál, hajthatatlan | 126 |
Minden szépben szépségének | 127 |
Szabad voltam, fürge s oly gyors | 127 |
Óh, nyomorúlt buta nyelv te | 128 |
Beteg, sebes, törött, romlott | 128 |
Te, ki alig világítasz | 129 |
Egy csillag sincs az egekben | 129 |
A világon setét éj van | 130 |
Mint a füge áttétetvén | 130 |
Nem vádollak én tégedet | 131 |
Tovább immár lehetetlen | 131 |
Egy hasonló valósággal | 132 |
Ki voltam én, hajh! ezelőtt? | 133 |
Téged látlak az egeknek | 133 |
Elérem majd nyúgalmamat | 134 |
Ember, hát még dicsekedhetsz | 134 |
"Ha engemet, oly rég hívét..." | 135 |
Szelid Musák! jól tudom én | 135 |
Olvastam én a verseket | 136 |
Mint hűl s fűl a vér eremben | 136 |
Akkor, midőn felzavarta | 137 |
Végtére hát elértelek | 137 |
Kellemek, amilyeneket | 138 |
Egek! már ily nagy ideje | 144 |
Amott látom domborodni | 144 |
Jól tudom én, mit kellene | 145 |
Láttam ismét! - a régi ő, - | 145 |
Mint reszkettem borzadoztam | 146 |
Hajh, kemény ő s érzéketlen | 146 |
Óh természet! mit vétettem? | 147 |
Mondd meg, Zephyr, mi dolgod van | 147 |
Jól látja ő, mint hervadok | 148 |
A vad szívet irgalomra | 148 |
Most tudom már, mit cselekszik | 149 |
A számtalan félelmekből | 150 |
Vajon mire magyarázzam | 150 |
Akárhogy van, de kínaim | 151 |
Oly kedvetlen s nyughatatlan | 151 |
Bízakodó reményekkel | 152 |
Mindez vissza nem adhatja | 152 |
A reménység és félelem | 153 |
Sokat mondtam szépségéről | 153 |
A titok kinyilatkozott | 154 |
Elmégy tehát, szegény lélek | 154 |
Csörgő patak! életemnek | 155 |