Rektor Béla, Dr.: A magyar királyi csendőrség oknyomozó története

Előszó

A történet végső elemzésében mindig az ember múltjának értékelő ismertetése. Részletező, közelebbi meghatározás szerint ez természetesen csak valamely szervezet vagy intézmény szűkebb-tágabb keretein belül valósítható meg, de a történet cselekvő és szenvedő alanya változatlanul az ember marad, aki a szervezetet, az intézményt alkotja, sohasem a keret. Előfeltétele a puszta tények, valóban megtörtént cselekmények felkutatása, szakszerűen gondos bírálata és elfogulatlan tárgyilagos értékelése. A külsőleg és belsőleg hiteles adatok tégláiból a múlt emlékét a történetíró sajátos szemlélet alapján kialakított véleménye építi fel és őrzi meg. A szemlélet korok, világnézetek, népek és nemzetek, sőt pártok szerint is különböző lehet, a tényeken és eseményeken azonban lényegileg sohasem változtathat. A sokszor sürgetett, gyakran alkalmazott átértékelés csak a véleményt módosíthatja. A most kézbe vett könyv szerzőjének minden alapja, lehetősége s oka megvolt a tüzetes oknyomozó történetírói módszer alkalmazására. A honvéd tüzérségnél teljesített katonai szolgálat után - már tanítói oklevél birtokában - tiszti tanfolyamot végzett, a debreceni m. kir. gróf Tisza István tudományegyetem jog- és államtudományi karán jogtudományi doktori oklevelet szerzett, majd különböző beosztásokban működött és igen változatos feladatkörökben tevékenykedett. A második világháború elvesztése nemcsak hivatásának gyakorlásától fosztotta meg, hanem képességeinek más irányú kibontakoztatása elé is akadályokat gördített. Ez a műve - jeligés kéziratban - az évenként megrendezett clevelandi Magyar Találkozó tudományos, irodalmi és művészeti Árpád-pályázatán 1977-ben arany Árpád-érmet (első díjat) nyert. A nagyszabású, tudományosan módszeres mű minden elismerést megérdemlő, részletes és hosszas kutatómunka eredménye. Alaposságánál és szakszerűségénél is nagyobb értéke a következetes tárgyilagosság, a minden vonatkozásban megőrzött elfogulatlanság és főként a szerző tárgyszeretete, amely nem engedi meg a tények mellőzését, az ismeretük alapján kialakuló vélemény elhallgatását vagy az események hamis, elfogult értékelését. A szerző mérlegelései közben talán inkább jogász, mint történész, de az intézmény szerepét és jelentőségét széles látókörrel ítéli meg, történeti távlatokba helyezi és mindig utal a társadalmi, gazdasági és politikai fejlődés mozzanataira, változásaira is. Vissza