Srídhara Deva Goswámi, B. R.: Bhagavad-gítá

Fülszöveg

Az Óind Bhagavad-Gítát, a vallásfilozófiai értekezések között is a legkiválóbbnak tekintik, ezért a művet ismerő világhírű tudósok méltán nevezik a Kelet Bibliájának. Nyelvezet egyszerű és édes, hangulata ünnepélyes, mindenre kiterjedő és elmélyült, gondolatai tömörek, világosak és tárgyilagosak, logikája pedig hibátlan és felfogható. Az előhang, a végszó, a kifejtés, a szemle, az elemzés, az összegzés és a művészi előadás módja egytől egyig páratlan és elbűvölő. A Gíta cselekvés a lustának, bátorság a félelemmel telinek, remény a reményvesztettnek és új élet a haldoklónak. Egyesít és magába foglal minden szintet, legyen az forradalmi újításra törekvő, ezoterikus, lemondás párti, felszabadulásra vágyó, vagy a teizmus teljességét kutató. Az ateisták durván kidolgozatlan elméleteitől a legemelkedettebb szentek magyarázatáig, minden filozófia megtalálható ebben a könyvben, teljes következetességgel, világosan megkülönböztetve. A gyümölcsökért dolgozók (karmik), a tudás művelői (jnanik), a yogik és az Úr hívei egyaránt megtalálják filozófiájuk lényegének átfogó és világos leírását, ezért mindannyiuk nagyra értékeli e művet. A Vedák lényegi tanításai, az ájrák Upanisadjai nyíltan kifejtésre kerülnek, de egy kicsit tüzetesebb vizsgálat után a nem árja tanítások magva is fellelhető a szövegben.
A Bhagavad-Gíta tartalmát vizsgálva, azt találjuk, hogy a tudat bölcsesség általi megtisztítása, az írások által előírt kötelességek haszonleső törekvések nélküli végrehajtásából születik, és az önvaló megismerésében éri el tetőpontját, ami az abszolút tudás, vagy isteni megvalósítás. Teljesen kifejlődve, ez a megtisztult, szeplőtlen felfogás a kristálytiszta tudatosságú szerető szolgálat kutatásában éri el tetőfokát, az isteni önfeledtség birodalmában.
"Aki fegyelmezett elmével,
s nagy odaadással recitálja eme szentírást,
a Bhagavad-gítát, minden erény adományozóját,
az eléri az Úr Visnu állandó lakhelyét, Vaikunthát,
amely mindig mentes a félelemből és bántásból fakadó
világi tulajdonságoktól.
Az ember, hogy testét tisztán tartsa minden nap
vízben fürdeti azt. Viszont, aki csak egyszer is
megmártózik a Bhagavad-gítá habjaiban, az megtisztul
az anyagi létezés gyötrelmeket szülő minden mocskától, azaz,
ha csak egyszer is odaadással olvassuk végig a Gítát,
minden evilági fertőnk megsemmisül.
Aki az Úr Visnu ajkairól életre-kelő Mahábhárata
legbensőbb lényegét képező Gíta Gangesz vizét issza,
annak sohasem kell újjászületnie ebben az anyagi világban.
Ily módon, a Gíta odaadó recitálása révén a születés és halál
körforgása örökre befejeződik." /Gíta-Mahatmya 1, 3, 5. vers/ Vissza