Komáromi János: Ordasok (dedikált példány)
Hősi regény a XVII-ik század végéből
Szerző
Komáromi János
Genius Könyvkiadó Rt.
(Budapest)
Kiadói egészvászon kötés
, 344 oldal
| Sorozatcím: |
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
19 cm x 13 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2026-02-15 20:00
|
Aukciós tétel adatai
[Budapest], é. n., Genius (Kunossy Rt., Bp.), 344 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Ordasok. Hősi regény a XVII-ik század végéből. Írta: Komáromi János.
A címlapon a szerző, Komáromi János tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "H. A. dr. igazgató úrnak, szeretettel Komáromi János".
Nyomtatta a Kunossy Rt. Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány aranyozott feliratozású címfedéllel és könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A szerző, Komáromi János (Málca, 1890. december 22. – Budapest, 1937. október 7.) író, újságíró. A Budapesti Hírlap, a Magyarország, az Új Nemzedék, a Magyarság aktív munkatársa volt. A két világháború közötti magyar irodalom meghatározó alakja. Hazaszeretete, kötődése a szülőföldhöz és a sárospataki alma materhez, könyveinek ízes magyar nyelvezete méltán tette népszerűvé. 1945 után nemkívánatosnak minősült. A Régi ház az országútnál, a Szülőföldem szép határa és a Jegenyék a szélben c. művei önéletrajzi ihletésűek. Műveit számos európai nyelvre lefordították.
Előszó
Részlet a kötetből:
"Erdély felől megindultak a fölkelők.
Még nem lehettek itt, mert senki nem látta őket a mai napig, de szörnyű hirük megelőzte jöttüket... Senki bizonyosat nem tudott s azok...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"Erdély felől megindultak a fölkelők.
Még nem lehettek itt, mert senki nem látta őket a mai napig, de szörnyű hirük megelőzte jöttüket... Senki bizonyosat nem tudott s azok a nyomorult emberek, kiket a németek dúlásai után is életben tartott meg az Isten, rémület és reménykedés között lesték, mi lesz hát? Mert a Partiumtól a Szepességig végigsivitott a hir, hogy Ecsed várán túlról megindult Szepessy Pál s megöl mindenkit, aki csak egyszer is szóbaállt a némettel... Hóhérkardja volt Szepessy Pálnak, amellyel csak két marokra lehetett dolgozni.
De nem jött egyedül!
Mert vele közeledett a felsőtiszai sikságnak a nagypipáju és kevésdohányu Szuhay Mátyás, ott jött - nagy búját hordozva a vállain - Kende Gábor, aki keserű hónapokkal előbb hagyta el ungi udvarházát, Erdély havasai felé futván az árva fejével. Most aztán visszafelé fordította' lova fejét, hogy leszámoljon mindenkivel; ott kellett lennie a hadak közt a daliás hadadi Wesselényi Pálnak s ugy volt, hogy lóravetette magár immár a félig-gyerek Thököli is, aki apjának halálos-ágya mellől, az árvái várból menekült el harmad- vagy negyedéve őszön, hogy legalább a puszta élete maradhasson meg, miközben minden bokrot átkutattak utána a császári kopók... És jött-jött a Partium felől nagybátyja is, a baljós csillagzatu Petrőczy István, oldalán Ubrisival, a nevezetes bujdosóval."
Vissza