I. Ferenc/Pálffy Károly/Nagy József: Articuli diaetales anni M. DCC. XCII. (A kötetben I. Ferenc magyar király, osztrák császár és Pálffy Károly főispán aláírásával)

h. n., [1792], k. n., [24] p.

I. Ferenc magyar király és osztrák császár, Pálffy Károly főispán és kancellár, valamint Nagy József káptalani követ által aláírt kötet.
Articuli diaetales anni M. DCC. XCII. / 1792. évi országgyűlési törvény-czikkelyek.
A kötetzáró, jó állapotú, szárazbélyegzéses királyi pecséttel ellátott lapon I. Ferenc magyar király és osztrák császár tollal beírt hitelesítő kézjegye, valamint Pálffy Károly főispán, kancellár és Nagy József káptalani követ tollal beírt, saját kezű ellenjegyzése látható.
Latin nyelvű kötet. A címlapon kézzel írt, latin nyelvű bejegyzéssel (Pro Fidelibus Nostris Universitate Comitatus Csongrad.). A királyi pecsét alatt látható zsinórozás az osztrák uralkodók hivatalos, fekete-sárga színeit viseli.
Korabeli egészbőr kötésben lévő példány, keretdíszes, évszám beütéssel ellátott címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, feliratozatlan, enyhén sérült hátlappal, hiánytalan állapotban.

A kötet aláírói:

I. Ferenc (Habsburg-Lotharingiai Ferenc József Károly) (Firenze, Toszkánai Nagyhercegség, 1768. február 12. – Bécs, Osztrák Császárság, 1835. március 2.) a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, 1792-től magyar, cseh és német király, 1804-től osztrák császár. A Német-római Birodalom utolsó császára és az újonnan alakult Osztrák Császárság első uralkodója. Trónra lépése után hadműveleteket kezdett a forradalmi Franciaország, majd Napóleon ellen, ám ezek sikertelensége (pl.: az 1809-es vesztes győri csata) végül meghátrálásra késztette. Elvesztett birtokait majd csak Napóleon bukása utána szerezhette vissza. 1815-ben I. Sándor cárral és III. Frigyes Vilmos porosz királlyal létrehozta a Szent Szövetséget a további forradalmi megmozdulások leverésére és az abszolutisztikus rend megerősítésére. Uralkodása alatt számolták fel a magyar jakobinus mozgalmat, és végezték ki annak vezetőit. A francia forradalmi eseményekre visszavezethető reformellenes, konzervatív beállítottsága mindvégig kedvezett a század egyik legkiválóbb diplomatájaként ünnepelt és a korszak bécsi politikáját meghatározó Metternich által is képviselt politikai irányvonalnak.

Pálffy Károly (Pálffy Károly József Jeromos) (Bécs, 1735. október 1. – Bécs, 1816. május 28.) udvari kancellár, főispán. Államhivatali pályáját az alsó-ausztriai tartományi törvényszéknél kezdte. 1757-ben császári és királyi kamarás, 1774-ben az udvari kamara alelnöke lett. 1779-ben Zemplén vármegye, majd 1791-ben Pozsony vármegye főispánjává választották. 1783-ban II. József főudvarmesterévé nevezték ki, és részt vett a király reformjainak előkészítésében. 1807-ben osztrák hercegi rangot kapott. Ismert szabadkőműves, a magyarországi páholyok nagymestere, valamint a magyar irodalom támogatója volt.

Nagy József (Szentgyörgyvár, 1753. március – Szombathely, 1810. január 10.) szombathelyi prépost-kanonok. 1776-ban szentelték pappá. Egy évvel később szentszéki ülnök és püspöki titkár, később az ékesszólás tanáraként és a szombathelyi káptalan jegyzőjeként működött. 1790-ben szombathelyi kanonok és az akkor létrehozott szombathelyi szeminárium első igazgatója lett. 1804-ben szombathelyi nagypréposttá nevezték ki. Híresen jó szónok, Kisfaludy Sándor költő barátja és a magyar nyelv ügyének elhivatott képviselője volt. Káptalani követként vett részt az 1790-es és 1792-es országgyűlésen.

Antik kiadványok
Idegennyelv
Jogtudomány, kriminalisztika
Művelődéstörténet
Történelem, politika