Benkő Imre: Acélváros

Előszó

Részlet: Benkő Imrével 1990-ben találkoztam első ízben, amikor a World Press Photo Alapítvány Budapesten szemináriumot rendezett fotós újságíróknak. Én előadóként voltam jelen, Imre pedig a számos hivatásos fotós résztvevők egyike volt. Az ifjabb fotósok között akadt nagyképű is, meg higgadt is, Imre ellenben félszegnek és bátortalannak tűnt, s cseppet sem látszott erőszakosnak. Amikor azonban megmutatta a képeit, nyomba fejjel kimagaslott a többiek közül. A fényképek ugyanis magabiztosak voltak, vizuálisan megragadók és figyelmet követeltek. Ott állt egy fotográfus, akinek, mint manapság mondani szokták "küldetése" van. Tudta, hogy mit csinál, s ami még ennél is fontosabb, azt is, miért. A képszerkesztők olykor ösztönösen, már a fotóssal folytatott beszélgetés során is megérzik, ki az, akiből lesz valami, és ki az, aki kihull a rostán. Amikor először találkoztam Imrével, annyit megéreztem, hogy a külvilágnak mutatott tétova modor mögött makacs lélek rejlik. Úgy sejtettem, hogy ez az ember nem hagyja magát, minden akadályt legyőz, ha a fényképeiről van szó. Vissza