Borbély Szilárd: Hosszú nap el

Előszó

Részlet a könyvből: "Csak estje lenne, lenne már közel,már alkonyatja, minden szürkesége, minden fájdalma lenne, vége már. Egy hosszú nap előtt a délután, az alkonyat, a kéklő félhomály, a félelem után, a hosszú csend, hogy vége van, egyszer, majd vége lesz, minden nappal Egy hosszú nap csak el Csak félelem Csak reszketés Csak görcsök Csak félelem mindentől, tegnapoktól, mindig Csak félelem, mitől Csak féltem, mind eljön újra majd Csak rettegéssel, most félre Csak magam helyett nem éltem, köztetek, nem tudom, ki élt, helyettem fenn Csak mindig tegnap, féltem, mi lesz majd, másnap, majd lenni fog Csak elviselni tudjam, mit elviselni másnak könnyű volt Csak látszott Csak látszat voltam én, hogy én is köztetek, talán csak félre Csak félelem a két riadt szememtől, mely néz, és nem tudom, miért fenn Csak tegnapok, és holnapok és semmi, hogy elmúljon belőlem az idő Csak múlt legyek Csak félelem Csak emlék, emléke mindennek, mi félre Csak fél, félelemmé les majd két kezem, és ellensége fenn Csak mind, mi elmúlt, az lenne újra hang, kimondható, hogy még talán, a többi néma félre" Vissza