Szilvási Lajos: Riadó a tárnák felett

Előszó

Részlet a könyvből: I. fejezet Koronczi János, az ügyeletes bányamester, felállt az asztaltól, kiegyenesítette hajlott hátát és nagyot ásított. Nehéz léptekkel odament az ajtóhoz. Az ajtófélfára szögezett naptárról letépte a meggyűrődött felső lapot és kisimította a következőt is, amelyen ez állt: 1944 március 19. Azután órájára nézett. Az ütött-kopott, féltenyérnyi öreg ketyegő jószág reggel hat órát mutatott. Odalépett az ablakhoz s körülpillantott a tájon. Tekintete végigsiklott a hegyoldalon, ahonnan füstös-lilás gomolyokban hömpölygött le a köd, elöntötte az altáró bejáratát, a gerendákból és deszkákból összetákolt, kezdetleges osztályozót, szétfolyt a vesztegelő csillék között és egyre tovább kúszott a bányatelep felé. A köd nyomában tompa, szürkés reggeli fény ereszkedett a völgyre. Koronczi látta, hogy a telepen már füstölnek az apró bányászházak kéményei. A füst összekeveredett a köddel. Vissza

Fülszöveg

Szilvási Lajos rajongói és a könyveit gyűjtők kérésének tesz eleget a kiadó a Riadó a tárnák felett kiadásával. Egy eddig csak nagyon nehezen megszerezhető kötet jelenik meg most ismét a szerző gazdag életművéből. A népszerű író sok művét többször kiadták, százezres példányszámban, azonban - a még kevésbé ismert szerző - korai művei csak egyszer jelentek meg, és keveset nyomtak belőlük. Emiatt sok rajongó könyvespolcáról hiányzik ez a könyv.
A Riadó a tárnák felett először egy viszonylag ritka formában kerülhetett az olvasókhoz: a Szabad Ifjúság című napilap közölte folytatásokban 1954-ben, összesen 43 lapszámban. Csak a következő évben adták ki könyvként is a regényt, melynek szereplői egy nógrádi bányászfalu lakói a második világháború idején, akik egy jobb élet reményében bízva próbálják kezükbe venni a sorsukat.
A Szilvási-történetek kedvelőinek nem kell csalódniuk: egy izgalmas, fordulatos regényt olvashatnak. Egy olyan könyvet, amelyhez eddig nem juthattak hozzá, és ott a helye az író többi kötete között. Vissza