Ignotus/Babits Mihály: Nyugat 1919. február 16-március 1. XII. évfolyam 4-5. szám/Ady-emlékszám (Főszerkesztő: Ignotus, Szerkesztő: Babits Mihály)
XII. évfolyam 4-5. szám/Ady-emlékszám
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1919, Nyugat (Pallas Részvénytársaság Nyomdája, Bp.), [221]-379 p. + [1] p. + [3] t., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Nyugat - Ady Emlékszám (XII. évfolyam. 1919. február 16 - március 1. 4-5. sz.). Főszerkesztő: Ignotus. Szerkesztő: Babits Mihály. Főmunkatársak: Ambrus Zoltán, Elek Artúr, Gellért Oszkár, Laczkó Géza, Móricz Zsigmond, Schöpflin Aladár.
Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án. Szövegközti, fekete-fehér kéziratmásolatokkal és kottákkal, illetve három fekete-fehér képtáblával illusztrált, valamint korabeli reklámokkal kiegészített emlékkönyv. Nyomtatta a Pallas Részvénytársaság Nyomdája Budapesten.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány feliratos, tartalomjegyzékkel ellátott, illusztrált, foltos, néhol sérült címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, körbevágatlan, néhol sérült belívekkel, fekete-fehér korabeli hirdetésekkel ellátott, néhol sérült, foltos hátlappal, hiánytalan állapotban.
A Nyugat a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt. 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között jelent meg Budapesten. Az első szám címlapjával ellentétben nem 1908. január 1-jén, hanem 1907 karácsonyán jelent meg. A folyóirat Babits Mihály halálával szűnt meg. A címlapján Beck Ö. Fülöp Mikes-emlékérme látható. Havonta két száma jelent meg, de voltak összevont lapszámok is. Nagy hatású lap volt, annak ellenére, hogy alacsony példányszámban jelent meg. Célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, így szembefordult a félfeudális ország epigonizmusba süllyedt irodalmával. A 19. század végi új stílusirányzatokat ugyanúgy segítette az érvényesülésben, mint a nyugati modern irodalom legfrissebb törekvéseit. Óriási ellenállásba ütközött a konzervatívok részéről, de neves képviselői meg tudták védeni a lapot, ami még az első világháborút is túlélte. A lap alapításáról Fenyő Miksa a következőket írta: „A Nyugat nem légüres térben jött létre, vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor összeült a Royal Kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második »fekete-pohárnál« – Osvátnál nyilván a harmadiknál, elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét, – még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt.” Az új lapnak megnyerték Osvát Ernőt, Ignotust, Schöpflin Aladárt, Fenyő Miksát, Ambrus Zoltánt és később Hatvany Lajost, akik már korábban is elismert szerkesztők, kritikusok, műértők voltak. Az anyagiakat Hatvany biztosította – nem utolsó sorban a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) mecenatúrája révén.
"A Nyugat Ady emlékszáma megdöbbentően mélységgel mutatja be Adyt, a költőt, az embert, a gondolkodót." - fogalmaz a kötetről Nemeskürty István író, irodalomtörténész.
Megjelenik minden hónap 1-én és 16-án. Szövegközti, fekete-fehér kéziratmásolatokkal és kottákkal, illetve három fekete-fehér képtáblával illusztrált, valamint korabeli reklámokkal kiegészített emlékkönyv. Nyomtatta a Pallas Részvénytársaság Nyomdája Budapesten.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány feliratos, tartalomjegyzékkel ellátott, illusztrált, foltos, néhol sérült címfedéllel, feliratozatlan könyvgerinccel, körbevágatlan, néhol sérült belívekkel, fekete-fehér korabeli hirdetésekkel ellátott, néhol sérült, foltos hátlappal, hiánytalan állapotban.
A Nyugat a 20. századi magyar irodalom meghatározó folyóirata volt. 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között jelent meg Budapesten. Az első szám címlapjával ellentétben nem 1908. január 1-jén, hanem 1907 karácsonyán jelent meg. A folyóirat Babits Mihály halálával szűnt meg. A címlapján Beck Ö. Fülöp Mikes-emlékérme látható. Havonta két száma jelent meg, de voltak összevont lapszámok is. Nagy hatású lap volt, annak ellenére, hogy alacsony példányszámban jelent meg. Célja a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, így szembefordult a félfeudális ország epigonizmusba süllyedt irodalmával. A 19. század végi új stílusirányzatokat ugyanúgy segítette az érvényesülésben, mint a nyugati modern irodalom legfrissebb törekvéseit. Óriási ellenállásba ütközött a konzervatívok részéről, de neves képviselői meg tudták védeni a lapot, ami még az első világháborút is túlélte. A lap alapításáról Fenyő Miksa a következőket írta: „A Nyugat nem légüres térben jött létre, vagyis aki meg akarja írni történetét, az nem kezdheti azzal, hogy ekkor és ekkor összeült a Royal Kávéházban Osvát Ernő Fenyő Miksával és a második »fekete-pohárnál« – Osvátnál nyilván a harmadiknál, elhatározták, hogy folyóiratot alapítanak. Nem. A történetírónak messzebbre kell visszanyúlnia, s képet írni azokról a múlt század végén, a század elején megvolt politikai, kulturális és szociális viszonyokról, melyek determinálták a Nyugat létrejöttét, – még ha ez a kép nem is rajzolódott ki teljes világossággal a Nyugat alapítói előtt.” Az új lapnak megnyerték Osvát Ernőt, Ignotust, Schöpflin Aladárt, Fenyő Miksát, Ambrus Zoltánt és később Hatvany Lajost, akik már korábban is elismert szerkesztők, kritikusok, műértők voltak. Az anyagiakat Hatvany biztosította – nem utolsó sorban a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) mecenatúrája révén.
"A Nyugat Ady emlékszáma megdöbbentően mélységgel mutatja be Adyt, a költőt, az embert, a gondolkodót." - fogalmaz a kötetről Nemeskürty István író, irodalomtörténész.
Előszó
Halhatatlan Ady Ma huszonnyolcadika van, estefelé, - tegnap este tíz óra tájt itt a berni Bellevue halljában egy fiatal román költővel ültünk együtt, ki fordításokból és Goga Oktavián utján sokat... TovábbElőszó
Halhatatlan Ady Ma huszonnyolcadika van, estefelé, - tegnap este tíz óra tájt itt a berni Bellevue halljában egy fiatal román költővel ültünk együtt, ki fordításokból és Goga Oktavián utján sokat ismer a magyar költészetből, sok jót tud rólunk s nagyra tartja azt a nagy művészetet, mit a kis magyar nemzet utolsónak tud fentartani a világ versköltészetében. Akik vele ültünk: egyikünk sem gyáva ember, ha arról van szó, hogy művészetbeli ítéletet mondjunk. Mégis, a megváltó szóhoz ő segített bennünket hozzá: az idegen, az ellenség. Vele állapítottuk meg, mertük megállapítani, hogy a számunkra nyelvértéssel hozzáférhető világon ma nyilván egy nagy versköltő él: Ady Endre. Él? Élt. Lehet, hogy abban a percben halt meg, mikor e feltétlen bizonyos világirodalmi ítéletet előlegbe mertük adni róla. S élete már hónapok óta nem volt élet, s ma reggel a fájdalmas öröm zokogásával ejtettem le a telefonkagylót, mikor egy barátunktól megtudtam, hogy Ady Endrének csak e néhány héttel kellett túlélnie önmagát. VisszaTartalom
| Ignotus: Halhatatlan Ady | |
| Ady Endre: Versek | |
| Schöpflin Aladár: Ady Endre emléke | |
| Dóczy Jenő: Ady művészetéről | |
| Szabó Dezső: A két forradalmi költő | |
| Laczkó Géza: Ady életének tanúlságai | |
| Balázs Béla: Köszönjük | |
| Kabos Ede: Ady Ende édesanyja | |
| Elek Artúr: Ady Rómában | |
| Nagy Endre: Ady-anekdóta | |
| Kosztolányi Dezső: A huszonhét éves költő | |
| Lengyel Menyhért: Ki látta őt? | |
| Móricz Zsigmond: Ady Endre a ravatalon | |
| Szilágyi Géza: Ady Endréről | |
| Krúdy Gyula: Az önmagával verekedő költőről | |
| Szini Gyula: Ady Endre | |
| Szép Ernő: sorai | |
| Rippl-Rónai József: levele | |
| Boross László: Ady Endre és kora | |
| Mariry Ödön: Halott vezér élők élén | |
| Rozványi Vilmos: Búcsúzóra | |
| Pintér Jenő: Az Ady-irodalom | |
| Rédey Tivadar: Ady diákkori zsengéi Zilahon | |
| Ady Endre: A műhelyben | |
| Ady-levelek | |
| Ady Endre: kézírása | |
| Papp Viktor: Ady és a zene | |
| Kodály Zoltán: "Ádám hol vagy?" (Kottamelléklet) | |
| Bartók Béla: "Három őszi könnycsepp" (Kottamelléklet) | |
| Bálint Aladár: Emlékezés | |
| Déry Tibor: Az utolsó nemzeti költő | |
| Bíró Lajos: A fiatal Ady Endre | |
| Tóth Árpád: Ady költészetének viszonya elődeihez és a francia modernekhez | |
| Schöpflin Aladár: A pirosruhás nő | |
| Földi Mihály: Ady kézirata - A Zuboly-vers | |
| Mellékletek | |
| Csorba Géza: rajza: Ady Endre halotti lárvája | |
| Ady Endre fényképe 1909-ből | |
| Ady Endre fényképe 1917-ből |
Tétel sorszám:
143
Kikiáltási ár:
3.000 Ft
(Minimum licitlépcső: 100 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
95.000 Ft
Licitek száma: 207
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |