Füst Milán válogatott versei (dedikált példány)

Előszó

E kötetben régi és új verseim gyűjteménye van együtt. Az utóbbiakról csak annyit, hogy harminc egynéhány új versemet találtam alkalmasnak arra, hogy ide felvegyem. A régiekről már valamivel többet kell mondanom. Ezeket azért adom itt ki újra, mert egykori versköteteim már nem kaphatók s tudok olyanokról, akik szívesen olvasnák e régieket is. Ezek számára s magamnak válogattam s javítottam ki tehát mégegyszer ifjúkorom lírai szerzeményeit. E javítás és rostálás most már, - magam is remélni merem, - végérvényes. Ami számomra azt jelenti, hogy amit ide felvettem, szívesen a magaménak vállalom, amit nem vettem fel, azt ízlésem ma már elveti, azt úgy tekintem tehát, mintha nem én írtam volna. A kérdés itt Önként adódik: hogy hivatott bírája vagyok-e tulajdon munkáimnak? Nem kételkedem benne, hogy az vagyok. S többek között azért is, mert úgy vélem, hogy amit írtam, annak az én kedvemet kell betöltenie mindenekelőtt. S ugyanezt gondolom a javításokat illetően is. El vagyok készülve a szemrehányásokra, amelyeket egyesek érezni fognak, vagy talán majd nyilvánítanak is előttem, - amért nem voltam a szokásos kegyelettel ifjúkorom és fogyatékosságai iránt. Vissza

Fülszöveg

"Legelső versei, amelyek 1909-től kezdve jelentek meg a Nyugatban, már teljes kifejlettségében mutatnak nemcsak egy, a magyar irodalomban teljesen ismeretlen verstípust, hanem egy talán még ismeretlenebb költőtípust, amely első olvasóit a lírai költészetről alkotott fogalmak újraértelmezésére kényszerítette... Szenvedély és objektivitás, líra és abszolútum költészetben és pszichológiában mindaddig összeegyeztethetetlen fogalmak voltak... A semmi addigihoz nem hasonlítható, végtelen hosszú sorokkal kanyargó szabadversek egy ugyancsak ismeretlen szellemi és erkölcsi szabadságot sodortak hatalmas ritmusukban...
Jelen válogatás különössége abban áll, hogy - önellentmondásként - többet tartalmaz az Összes verseknél. És összeállításánál fogva mást is tartalmaz. Ez kétségkívül egyfajta hűtlenség a költővel szemben, aki olyan féltékeny és kizárólagos gonddal teremtette meg és őrizte összes versei egyszeri és homogén egységét (illetve annak fikcióját), mintha összes versei egyetlen verset alkotnának. De úgy hiszem, amennyire kötelessége az utókornak a kegyelet, annyira joga a kegyeletlenség is, ha a mű teljesebb ismeretéhez vezet" - írja Somlyó György válogatásának nagyon alapos előszavában. És vele együtt hisszük, hogy ez az új szempontú válogatás a modern költészettel most ismerkedő fiatal olvasókhoz is megtalálja útját. Vissza