Fülszöveg
A színész átváltozásának varázslatos művészete, a titok évszázadok óta egyként foglalkoztatja a közönséget és magukat a színházi embereket. Vajon igazán átéli a színész, amit játszik, vagy csak úgy...
Tovább
Fülszöveg
A színész átváltozásának varázslatos művészete, a titok évszázadok óta egyként foglalkoztatja a közönséget és magukat a színházi embereket. Vajon igazán átéli a színész, amit játszik, vagy csak úgy tesz, mintha azonos volna a színpadi alakkal? Diderot válaszát a Színészparadoxonból ismerjük. Ám a figyelem a századfordulón a színpadi átélés, annak pszichológiai mozzanatai felé fordult. Sztanyiszlavszkij volt az, aki először foglalta rendszerbe - elméleti igénnyel is - a színészi átélés folyamatának lélektani alapjait: könyvét olvasva a néző és a szakember egyaránt a "titok" részesévé válik. De közben arra is rádöbben, hogy ez a "titok" voltaképpen rengeteg gyakorlást és önfegyelmet kívánó módszeres lépések sorozatát takarja - amely persze mit sem ér tehetség, elmélyültség, az igazság iránti fogékonyság, vállalkozó kedv, kíváncsiság és szeretet, hi és emberi tisztesség nélkül
Sztanyiszlavszkij egy színinövendék naplójának formájában írta meg művét, eleven párbeszédekben, mindenki számára érthető példákkal, élményt keltő próbaleírásokkal - de mindig elméletileg összefoglalva az általánosítható tanulságokat is. Munkája tehát egyszerre szakkönyv és érdekes "dokumentumregény" a század első évtizedeiből: "Egy színinövendék naplója."
A színész munkája - a nem túl bő színházelméleti szakirodalom klasszikus alkotása - az 50-es évek legelején jelent meg először magyarul. A mostani kiadáshoz új fordítás készült.
Vissza