Kajári Gyula képzőművész aláírt, autográf magánlevele Kárász József írónak

[Sümeg], [1988], Kajári Gyula autográf levele, 10 p. (kézirat) + [1] mell.

Kajári Gyula képzőművész aláírt, autográf magánlevele Kárász József írónak.
A levél utolsó, 10. számozott oldalán Kajári Gyula grafikus, festőművész ceruzás aláírása látható.
A levél tárgya: Az 1988. december 27-i postabélyegzéssel feladott, közvetlen, baráti hangvételű, nagyobb terjedelmű levelében a szerző több személyes vonatkozású dolog mellett értesíti a címzettet:

(1) egy a jelen küldeményhez mellékelt képeslapról, amit a tétel nem tartalmaz;
(2) hosszabban beszámol a személyes véleménye szerint rosszul kivitelezett "vésztői Sinka kiállításról", az ezzel kapcsolatos csalódottságának okairól ("Nem éreztek rá és nem látták be, hogy a nézőnek a lényeg kell, az életmű fő vonulata !!! és nem az adatok tömege, pláne Sinkánál.");
(3) továbbá egy, a rendszerváltás korának hangulatát kiválóan tükröző közéleti témát, Nagy Imre és társainak újratemetésének az ügyét is érinti ("Jól tájékozott kádertől tudom, hogy a Nagy Imre temetése azért késik, mert egyszerűen nem találják a sírját, se neki se a társainak. [...] Tanultak a Rajk temetéséből!!! Sokat, nagyon sokat tanultak!!!").

Ceruzával írt kézirat tíz különálló, ceruzával számozott, hajtogatott levélpapíron, jó állapotban, Kajári Gyula által tollal megcímzett, postabélyegzett és küldeményazonosító matricát tartalmazó, ugyanakkor bélyeg nélküli, nedvességtől foltos, sérült papírborítékban.
A levél címzettje: Kárász József (Szeged, 1914. május 12. – Hódmezővásárhely, 1996. november 9.) író, könyvtáros, helytörténész, a Márciusi Front és a népi írók mozgalmának támogatója, a Csongrád Megyei Könyvtár munkatársa, számos regény (pl.: Tanya, A gyújtogató, Pörben) szerzője.
A levél írója: Kajári Gyula (Ősi, 1926. december 28. – Hódmezővásárhely, 1995. május 8.) Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. 1948-49-ben a budapesti Iparművészeti Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult (1950-55). 1954-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol a helyi majolikagyár tervezője lett. A hatvanas években Kecskeméten és Dunaújvárosban működött, 1979 és 1995 között felváltva élt és dolgozott Sümegen és Hódmezővásárhelyen. Ismertek szén- és krétarajzai, írókat és politikusokat idéző arcképsorozatai, továbbá kerámiái.

Irodalomtörténet
Képzőművészet
Kéziratok, gépiratok
Művészetek
Történelem, politika