Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Dr. Ortutay Gyula a "Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium" szárazbélyegzős fejlécezésével ellátott levélpapírra gépelt, aláírt levele Hincz Gyula úrnak.
A Hincz Gyula képzőművésznek címzett, 212.259/1948. VIII. iktatószámú, hivatalos miniszteri levél Hincznek "az Országos Magyar Iparművészeti Főiskola tanári létszámába, az 1948. évi január hó 1. napjának hatályával, a II. illetménycsoportba, főiskolai rendes tanárrá" történő kinevezéséről tudósít, kiegészítve az illetmény további részleteit ismertető tudnivalókkal.
A levelet Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a saját, tollal beírt aláírásával hitelesítette.
Kossuth címerrel illusztrált, szárazbélyegzős fejléccel, továbbá az aláírás mellett a miniszter szárazbélyegzős pecsétjével ellátott, gépelt dokumentum, megőrzött, jó állapotban.
A hivatalos értesítés címzettje: Hincz Gyula (Budapest, 1904. április 17. – Budapest, 1986. január 26.) Kossuth- és kétszeres Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus, iparművész. 1922 és 1929 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1928-ban az UME (Új Művészek Egyesülete), 1929-ben a KUT (Képzőművészek Új Társasága) tagja lett, képei a Nemzeti Szalonban kerültek kiállításra. 1937-ben megkapta a Szinyei Merse Pál Társaság kiváló mestereknek járó Zichy Mihály grafikai díját. A '40-es évek végén Iparművészeti Főiskola tanára, 1958-63-ig igazgatója volt, közben tanított a Képzőművészeti Főiskolán is. Tanítványai voltak többek közt: Kass János, Reich Károly és Gácsi Mihály. Az 1950-es évektől gyakori kiállítója volt a Műcsarnokban megrendezésre kerülő Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak, grafikáival, illusztrációival és gobelinjeivel rendszeresen szerepelt a magyar művészetet propagáló nemzetközi bemutatókon. Szobrászként, murális alkotások létrehozójaként is elismert, közkedvelt művész volt, továbbá ismertek és jelentősek könyvillusztrációi is.
Az aláíró Ortutay Gyula (Szabadka, 1910. március 24. – Budapest, 1978. március 22.) néprajzkutató, politikus, az 1945 utáni magyarországi néprajztudomány és folklorisztika vezető személyisége, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke, az MTA tagja. 1947 és 1950 között vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1958-tól az Elnöki Tanács tagja volt. Folkloristaként számos népmesét gyűjtött, gyűjtései során nagy hangsúlyt fektetett az alkotáslélektanra, a mesemondók egyéniségére. Politikai szerepvállalása 1950 után kizárólag a művelődéspolitika kérdéseire szorítkozott.