Shakespeare, William: William Shakespeare Szonettjei (Szabó Lőrinc által dedikált példány)
Franklin-Társulat
(Budapest)
Kiadói félvászon kötés , 339 oldal
Kiadói félvászon kötés , 339 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar Angol |
| Méret: | 19 cm x 12 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2023-02-26 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Franklin-Társulat (Franlin-Társulat Nyomdája), 339 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Fordító által dedikált példány. William Shakespeare szonettjei. / The Sonnets of William Shakespeare. Fordította és bevezette: Szabó Lőrinc. / Translated and introduced by Lőrinc Szabó.
A címlapon a fordító, Szabó Lőrinc tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható:
"P. M.-nak
„Óh balsors haszna! te vagy mesterem:
bajokban edzve egyre jobb a jobb;
s romjaiból ha kél a szerelem,
szebb lesz, mint volt, erősebb és nagyobb.”
(CXIX. sz.)
Üdvözlettel és sok jókívánsággal
Szabó Lőrinc
Budapest, 1951 jan. 23.".
Magyar és angol nyelvű kiadás. Bevezetéssel, jegyzetekkel, a szonettek kezdősorainak és sorszámainak jegyzékével és Szabó Lőrinc műveinek listájával kiegészített kötet. Nyomtatta a Franlin-Társulat Nyomdája.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány, aranyozott feliratos címfedéllel, feliratozatlan, könyvkötő által pótolt vászon könyvgerinccel, új előzéklapokkal, átlagos, hiánytalan állapotban.
A kötet fordítója Szabó Lőrinc (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.) költő, műfordító. A modern magyar líra egyik nagy alakja. Első versei a Nyugat 1920. júniusi számában jelentek meg. Ekkorra már járatos volt a legújabb európai költészetben, Babits mellett Stefan George költészetét tartotta példaképének, és tájékozott volt a századelőn jelentkező avantgárd mozgalmak kapcsán is. Már első kötete (Föld, Erdő, Isten, 1922) is nagy visszhangra lelt, amiben szerepet játszott az is, hogy a könyv a híres Kner kiadó és nyomda egyik legszebb kiállítású kiadványa volt. Pályája szerencsés csillagzat alatt indult: egy történelmi katasztrófa sújtotta környezetben tudta poétikailag érvényesen érzékeltetni az emberi kiszolgáltatottságot, a fiatal ember pánerotizmusát, és a létezés rendjében való tájékozódást. Lírájának ez korai és sikeres lehorgonyzása megelőlegezte költészetének későbbi megújulásait, horizontjának tágulását is.
A címlapon a fordító, Szabó Lőrinc tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható:
„Óh balsors haszna! te vagy mesterem:
bajokban edzve egyre jobb a jobb;
s romjaiból ha kél a szerelem,
szebb lesz, mint volt, erősebb és nagyobb.”
(CXIX. sz.)
Üdvözlettel és sok jókívánsággal
Szabó Lőrinc
Budapest, 1951 jan. 23.".
Magyar és angol nyelvű kiadás. Bevezetéssel, jegyzetekkel, a szonettek kezdősorainak és sorszámainak jegyzékével és Szabó Lőrinc műveinek listájával kiegészített kötet. Nyomtatta a Franlin-Társulat Nyomdája.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány, aranyozott feliratos címfedéllel, feliratozatlan, könyvkötő által pótolt vászon könyvgerinccel, új előzéklapokkal, átlagos, hiánytalan állapotban.
A kötet fordítója Szabó Lőrinc (Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.) költő, műfordító. A modern magyar líra egyik nagy alakja. Első versei a Nyugat 1920. júniusi számában jelentek meg. Ekkorra már járatos volt a legújabb európai költészetben, Babits mellett Stefan George költészetét tartotta példaképének, és tájékozott volt a századelőn jelentkező avantgárd mozgalmak kapcsán is. Már első kötete (Föld, Erdő, Isten, 1922) is nagy visszhangra lelt, amiben szerepet játszott az is, hogy a könyv a híres Kner kiadó és nyomda egyik legszebb kiállítású kiadványa volt. Pályája szerencsés csillagzat alatt indult: egy történelmi katasztrófa sújtotta környezetben tudta poétikailag érvényesen érzékeltetni az emberi kiszolgáltatottságot, a fiatal ember pánerotizmusát, és a létezés rendjében való tájékozódást. Lírájának ez korai és sikeres lehorgonyzása megelőlegezte költészetének későbbi megújulásait, horizontjának tágulását is.
Előszó
<Előszó
<Tartalom
| A Szonettek kezősorai | |
| Agyam rejti ajándékod, a naplót | |
| A gyönyörűt szaporítani vágyunk | |
| Ah, mért most él ő, e ragályban, itt | |
| Ah! mily ocsú, amit muzsám elér | |
| Ahogy rokkant apának öröm ifjú | |
| Ahogy romlasz, úgy nőssz a tieid | |
| A jövő ellen, ha jön oly jövő | |
| Akár én írom fejfádat, akár | |
| Aludt a szerelem kis istene | |
| A szellemet mocsokká tékozolni | |
| A tükör int: szépséged színe vesz | |
| Az lesz majd szerelmem, mai ma én | |
| Azon, mit rajtad földi szem elér | |
| Az órák, melyek halkan alakítják | |
| Az önzés bűne szállta meg szemem | |
| Az ő vitorla-röptű dala tette | |
| Azt mondod, kegyetlen, hogy nem szeretlek? | |
| Az vagy nekem, mi a testnek a kenyér | |
| Ámor-mintázta ajka azt | |
| Bár magadé volnál! de az, szerelmem | |
| Bármit tettél, ne bánkódj: tüske van | |
| Bizony jobb, ha sorsunk most elszakad | |
| Bünét tudni gyermek a szerelem | |
| Bűnöm: szerelmem; s hogy szülölsz: erényed | |
| Csak ne kérkedj, Idő, hogy más leszek | |
| De csak tedd, ami kínok kínja, hagyj itt | |
| De komor tél volt tőled távol élnem | |
| De légy nyugodt: ha az a zord parancs | |
| De mért nem várja különb fegyvered | |
| De nehezen haladok utamon | |
| Dicső hajnalok csókor úr-szemét | |
| Elhagytalak, s szemem lelekembe néz | |
| Ennek gőgje a rang, annak az ész | |
| Esküszöm, nem a szememmel szeretlek | |
| Ez szól: Kár, hogy ifjú s könnyelmü vagy | |
| Ég veled, te, túl-drága, hogy enyém légy | |
| Én nem olyan vagyok, mint az a Múzsa | |
| Falánk Idő, nyűdd az oroszlán körmét | |
| Fáradt vagyok, ringass el, óh, Halál | |
| Fitogtasson, kit csillaga kegyel | |
| Frigy köti a szememet-szívemet | |
| Gyilkos csatát vív szemem és szivem | |
| Gyűlölj, ha akarsz, ha valaha, most | |
| Ha a merengés édes ünnepén | |
| Ha bronz, kő s a föld s a nagy tengerek | |
| Ha esküszik a nő, hogy hű s igaz | |
| Ha homlokod negyven tél ostroma | |
| Ha kedved jön lenézni, s megvetés | |
| Ha meggondolom, hogy csak egy rövid | |
| Ha nézem a mult krónikáiban | |
| Ha nincsen új s mind volt már, ami van | |
| Ha sok-sok Villid, vágy, álom, szeszély | |
| Ha szerelmem érdek gyermeke volna | |
| Ha túléled ama boldog napot | |
| Ha, vesztve nép és Szerencse kegyét | |
| Hazugság, amit tollam egykor írt | |
| Hányszor, zeném, ha zenét játszol a | |
| Hogy a viág ne kérdje süntelen | |
| Hogy fogyhatna ki múzsám tárgya, míg | |
| Hogyha meghalok, ne tovább, ne gyászolj | |
| Hogy hirdessem illendőn érdemed | |
| Hogy lankaszt tudni, ha rólad irok | |
| Hogy legyek hát megint derűs kedély | |
| Hogy lesz egykor versemnek hitele | |
| Hogy ócsárolnak, ne bántson soha | |
| Hogy ő tied, nemcsak azt fájlalom | |
| Hogy vagy, Múzsám, hogy alod oly soká | |
| Így arca tűnt napok rajza, mikor | |
| Így mentheti szívem rossz lovamat | |
| Így szidtam a túlbuzgó ibolyát | |
| Jaj a szívnek, mely miatt oly sebet | |
| Jobb rossznak lenni, mint rossz-hírünek | |
| Kecses bűneid, mikre a szabadság | |
| Kedves fiú, ma a te birtokod | |
| Két szerelmem van, az gyötör s vigasztal | |
| Két társuk, tisztító tűz s lenge lég | |
| Kimerült utas, esem édes ágyba | |
| Ki nem árt, bár van benne rá erő | |
| Ki Zene vagy, mért bús a zene néked? | |
| Könnytől félted tán egy özvegy szemét | |
| Lánynak festette maga a Teremtés | |
| Látván, az Idő, mord kéz, hogy töröl | |
| Lázragyúlt szívem folyton arra vágyik | |
| Lecsikva lát legjobban a szemem | |
| Lelkem, hogy te vagy koronája, tán | |
| Márvány s királyi arany oszlopok | |
| Ments isten, ki raboddá tett, hogy én | |
| Mért biztattál, hogy szép lesz, derü, fény | |
| Mig más, hogy segítsd, nem fordult feléd | |
| Mily anyag formált, hogy oly árnytömeg | |
| Mily erő adja iszonyú erőd | |
| Mily édes báj a szégyen, hogy tiéd | |
| Mily gonddal zártam, útra kelve, hű | |
| Mily szemet rakott fejembe szerelmem | |
| Mint a kavicsos strand felé a hullám | |
| Mint ha étvágyát fokozni keres | |
| Mint tökéletlen színész a színen | |
| Mit érne baldachint tárnom föléd | |
| Mondd, hogy azért hagytál el, mert hibáztam | |
| Mondja: társad, másod a nyári nap? | |
| Mondjon legtöbbet, ki mond többet annál | |
| Most hát bevallottam, hogy ő tied | |
| Múzsám némúltan vonúl vissza, míg | |
| Múzsámúl annyit invokáltalak | |
| Ne hagyd hát, hogy törölje nyarad a | |
| Nem felejtem a csillagok titkait | |
| Nem igaz: hű lelkek násza nem ismer | |
| Ne mondd, hogy szerelmem bálványozás | |
| Nem öregedsz szememben, szép barátom | |
| Ne volna testem nehéz hús, de szellem | |
| Nézd, életem az az évszak, amelyben | |
| Nézd, mikor emeli égő fejét | |
| Nézz tükrödbe, s mondd az arcnak, melyet látsz | |
| Ni, hogy kergeti tollas zsokavényét | |
| Okosan légy kegyetlen, s túl-goromba | |
| Oly zsarnok vagy, így is, mint akiket | |
| Óh, jaj, igaz: sokfele hóboroltam | |
| Óh, mennyire megszépíti az szépet | |
| Óh, ne kívánd, hogy védjem is a rosszat | |
| Óh, ne mondd szívem hamisnak, barátom | |
| Óh, pörlekedj a Szerencsével értem | |
| Örülök, hogy bántották valaha | |
| Rabod lévén, más dolgom mi legyen | |
| Renyhe Múzsa, hogy pótlod a mulasztást | |
| Sár s bűn központja, lelkem, te szegény | |
| Se saját rémem, sem a nagy világ | |
| Sohase láttam, hogy festékre van | |
| Számolva az óramondó időt | |
| Szemeid szerete, s ők, szánakozva | |
| Szemem a festőt játszotta, s szivem | |
| Szerelmed és szánalmad leveszi | |
| Szerelmem, bár gengűlt látszatra, nőtt | |
| Szerelmem lordja, kihez érdemed | |
| Szégyen! Mondd, hogy nincs nő, akit szeretnél | |
| Szirén-könnyek mily italait ittam | |
| Szívekbe gyűlt, kincstárba, mind a szív | |
| Távol telt tőled tavaszom, midőn | |
| Te akarod, hogy képed nyitva tartsa | |
| Te vak bolond, szerelem, mit csinálsz | |
| Tékozló báj, mért pazarlod saját | |
| Tudod, mint hitszegő szerettelek | |
| Tükröm hiába mondja, hogy öregszem | |
| Tüzét letéve aludt Kupidó | |
| Úgy fogok élni, hűnek tartva téged | |
| Úgy vagyok, mint a gazdag, aki, bár | |
| Úgy van, nem vagy Múzsám arája: olvasd | |
| Új dísztől dalom mért oly tar? Dicső | |
| Újítsd erődet, édes szerelem | |
| Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt | |
| Valaha nem tetszett a fekete | |
| Van új az agyban, amit tobb leírhat | |
| Vádolj azzal, hogy fukaron fizettem | |
| Vedd kedvesim, kedves, vedd, igen, mind | |
| Villik razanak közül, száz lidérc |
Tétel sorszám:
177
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 100 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
230.000 Ft
Licitek száma: 108
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |