Josef Hoffmann art deco csiszolt borostyán színű üveg váza 1920

Előszó

Josef Hoffmann (1870. december 15.–1956. május 7.) osztrák-morva építész és tervező volt. A bécsi szecesszió alapítói között volt és a Wiener Werkstätte társalapítója volt. Leghíresebb építészeti alkotása a brüsszeli Stoclet-palota (1905–1911), amely a modern építészet, az art deco úttörő alkotása és a bécsi szecessziós építészet csúcsa. Hoffmann a morvaországi Pirnitz/Brtnice városában (ma Csehország része ), Ausztria-Magyarországban született. Édesapja szerényen gazdag volt, egy textilgyár társtulajdonosa, a kisváros polgármestere. Apja arra biztatta, hogy legyen ügyvéd vagy köztisztviselő, és egy rangos felső tagozatba küldte, de ott nagyon boldogtalan volt. Később úgy jellemezte iskolai éveit, mint "szégyen és kínzás, amely megmérgezte fiatalkoromat, és kisebbrendűségi érzést hagyott bennem, amely a mai napig tart". 1887-ben átiratkozott a brünni Állami Iparművészeti Felsőiskolába, 1887-től kezdve, ahol 1891-ben érettségizett. 1892-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémián kezdte meg tanulmányait Karl Freiherr von Hasenauer és Otto Wagner vezetésével. Ott találkozott a kor egy másik feltörekvő építészével, Joseph Maria Olbrich-cal is. 1895-ben Hoffman Olbrich-hel, Koloman Moserrel és Carl Otto Czeschkával és több más társával együtt megalapította a Siebener Club nevű csoportot., a leendő bécsi szecesszió előfutára. Wagner irányítása alatt Hoffman diplomamunkája, egy felújított reneszánsz épület elnyerte a Prix de Rome díjat , és lehetővé tette Hoffmann számára, hogy egy évig utazzon és tanuljon Olaszországban. A bécsi szecesszió (1897-1905) Miután 1897-ben visszatért Olaszországból, csatlakozott Wagner építészirodájához, és még ugyanebben az évben csatlakozott a Wagner, Gustav Klimt és mások által indított új mozgalomhoz; az Osztrák Képzőművészek Társasága, ismertebb nevén a Bécsi Szecesszió. Azonnal hozzálátott a mozgalom első galériájának, a Szecessziós épületnek a tervezéséhez, az előcsarnok és az iroda tervezéséhez, valamint az első kiállítások megtervezéséhez az épületben. Ekkor írta meg első kiáltványát a szecesszióhoz, melyben olyan épületek építésére szólított fel, amelyeket megfosztottak a haszontalan díszektől. "Nem arról van szó, hogy egy keretet nevetséges, iparilag gyártott öntött cementdísszel borítanak be, sem svájci építészetet vagy oromzatos házakat kell mintaként tekinteni . Hanem egy harmonikus, rendkívül egyszerű, az egyénhez igazodó együttes létrehozásáról van szó. ... és amely természetes színeket és művész keze által készített formát mutat be..." [2] Hoffmann írásában nem utasította el teljesen a historizmust; méltatta a British Arts and Crafts Movement modelljét, és a helyi formák és hagyományok megújítására buzdította a művészeket. Azt írta, az új stílus alapelemei az anyaghasználat hitelessége, a dekor egysége, a helyszínhez igazodó stílusválasztás. 1899-ben, huszonkilenc évesen kezdett tanítani a Kunstgewerbeschule-ban, a mai Bécsi Iparművészeti Egyetemen . Az 1900-as párizsi egyetemes kiállításra tervezte a bécsi művészeti kiállítást, amely a szecessziós stílust tárta a nemzetközi közönség elé. 1899-ben ő tervezte a Nyolcadik Szecesszió Kiállítást is, amely a nemzetközi résztvevők miatt az egyik legfontosabb kiállítás. A szecessziós művészek alkotásai mellett megjelentek Jules Meier-Graefe francia művész, a belga Henry van de Velde, Charles Ashbee, de különösen a skót tervezők, Charles Rennie Mackintosh és Margaret Macdonald Mackintosh alkotásai.Glasgow-ból. Ez a kiállítás a bécsi Hohe-Wart negyedben található modellházak egy csoportját tartalmazta, amelyek a kézműves mozgalom jellegzetességeit mutatták be, beleértve a kis négyzetekre osztott ablakokat és a nyeregtetőt. Ebben az időszakban Hoffmann munkája szigorúbbá, geometrikusabbá és kevésbé díszítővé vált. A geometrikus formák, különösen a négyzetek, valamint a fekete-fehér felületek használatát részesítette előnyben, később kifejtette, hogy "ezek a mindenki számára érthető formák a korábbi stílusokban soha nem jelentek meg". Ő volt a felelős a szecessziós galériákban gyakran megrendezett kiállítások megtervezéséért, beleértve Gustav Klimt Beethovennek szentelt ünnepelt frízének díszletét is. A Wiener Werkstätte (1903-1932) Hoffmann 1898-ban házasodott össze Anna Hladikkal, és született egy fiuk, Wolfgang, aki 1900-ban született. Az 1900-as párizsi kiállítás és a többi bécsi kiállítás nagyon leköti őt. Ebben az időszakban csak néhány épületet épített, köztük barátja, Paul Wittgenstein házának átalakítását. Több városi vagy vidéki házat is épített kollégáinak és barátainak, valamint egy evangélikus templomot és egy házat a lelkésznek az alsó-ausztriai St. Aegyd am Neuwaldban. 1903-ban Koloman Moserrel és Fritz Wärndorfer bankárral, akik a tőke nagy részét biztosították, elindított egy sokkal ambiciózusabb vállalkozást, a Wiener Werkstätte -t, amely művészek és kézművesek vállalkozása, akik együtt dolgoztak egy teljes munka minden elemének megalkotásán. Hoffmann sokféle tárgyat tervezett a Wiener Werkstätte számára . Némelyikük, például a Sitzmaschine szék, egy lámpa és szemüvegkészlet a New York-i Modern Művészetek Múzeumában látható, és egy teafelszolgálás a Metropolitan Museum of Art gyűjteményében. Az alkotások nagy részét a csoport kézművesei, néhányat pedig ipari gyártók készítettek kézzel. A Hoffmann néhány hazai mintája ma is megtalálható a gyártásban, ilyen például az Alessi által gyártott Rundes Modell evőeszközkészlet. A sorozat eredetileg ezüstből készült, most pedig kiváló minőségű rozsdamentes acélból készül. Egy másik példa Hoffmann szigorú geometriai vonalaira és a kvadratikus témára az ikonikus Kubus fotel. 1910-ben tervezték, és az argentin függetlenség századik évfordulóján, Buenos Airesben a májusi forradalom néven ismert nemzetközi kiállításon mutatták be. Hoffmann négyzetek és kockák állandó használata miatt a Quadratl-Hoffmann becenevet kapta.("Hoffmann tér"). Hoffmann stílusa fokozatosan józanabbá és elvontabbá vált, munkája pedig egyre inkább a funkcionális struktúrákra és a hazai termékekre korlátozódott. A műhelykoncepció korai éveiben virágzott és elterjedt. 1907-ben Hoffmann társalapítója volt a Deutscher Werkbundnak, 1912-ben pedig az Österreichischer Werkbundnak (vagy az osztrák Werkbundnak). A műhely azonban szembeszállt az első világháborúval, majd a nagy gazdasági világválsággal, amelyek különösen súlyosan érintették Németországot és Ausztriát. 1932-ben kénytelen volt bezárni. Vissza