Kós Károly: Könyv a lovakrul

Előszó

A Könyv a lovakrul megjelenése Kós Károly születésének 125. évfordulóján ünnepi esemény. ünnepi megemlékezés a szerzőről, egyúttal szerencsés befejezése egy 25 éve tartó, kudarcokban gazdag igyekezetnek, hogy a kéziratos könyvet minden érdeklődő kezébe vehesse. 25 évvel ezelőtt egy közepes minőségű diasorozatot készíthettem a könyv lapjairól Kós András kolozsvári lakásának konyhájában, amelyet hazacsempészve a Mezőgazdasági Könyvkiadó vállalt könyvvé formálni. A nyomdába adást megelőzően, éppen születésének századik évfordulóján indult a szélsőséges támadás addig legerősebb hulláma Kós Károly ellen Romániában. A család, a hagyaték őrzője, félve a támadás fokozásához ürügyként felhasználható egyes könyvbeli megfogalmazások megjelenésétől, kérte a kiadás elnapolását. A romániai fordulatot követően is csak lassan változott az óvatosságot indokoló helyzet, ám közben megszűnt a kiadó, és eltűntek a diák is. Feltételezhető, hogy ezek a felvételek kerültek vissza Erdélybe (mert a kéziratot őrző család tudomása szerint más nem készített reprodukciót a teljes kötetről), ahol az azóta elhunyt Finna Géza, a marosvásárhelyi Kós Károly Alapítvány kiadásában gyenge minőségű, kis példányszámú fekete-fehér nyomtatványt készített (az örökösök tudta és hozzájárulása nélkül) a könyvről. Miután a magyarországi Kós Károly Alapítvány 2004-ben megjelentette a Testamentum és agrikultúra, Kós 1915-ben írt másik, kéziratban maradt könyvének hasonmás kiadását, lehetőséget kaptam a könyv lapjainak újbóli lefényképezésére. A nyomdai előkészületek 2005-ben megtörténtek, de a nyomdaköltségre többszöri különféle próbálkozás ellenére sem sikerült támogatást kapni. A 2005-ben meghirdetett előfizetése akció ellenére emiatt húzódott a könyv kiadása három éven át. Az ünnepi hangulatot beárnyékolja, hogy egy ilyen kivételes kulturális érték közkinccsé tétele csak áldozatkész magánszemélyek támogatásával vált lehetségessé, hiszen Kós Károly hagyatékában még jelentős, feldolgozásra, kiadásra vagy újrakiadásra váró anyagok vannak. A kötet különös érdekessége, hogy a szöveg végére Kós Károly befűzte saját lovainak törzskönyvét. Ilyen jellegű dokumentum kevés maradt fenn a két háború közötti Erdélyben. Kis kalotaszegi gazdaságában tartott lovait a háború idején katonai célokra be kellet szolgáltatnia, valamiképpen ennek kapcsán került sor egyes lovak fényképének durva eltávolítására, kitépésére a törzskönyvből. Legutolsó lovainak adatait csak vázlatosan jegyezte fel, a kódexírásos véglegesítés elmaradt. A háború után kalotaszegi, sztánai otthonának kifosztását követően Kós nem tudott oda visszaköltözni, s lova sem volt többé. A könyv fedő- és hátlapját szobrász fiától, Kós Andrástól kapott cseresznyefa lapba faragta bele, ezt és a kézi kötést természetesen csak felidézni tudjuk. Vissza