Fratelli Toso millefiori muranoi váza 20. század eleje

Előszó

A Fratelli Toso-t hat testvér – Angelo Toso, Giovanni Toso, Ferdinando Toso, Carlo Toso, Gregorio Toso és Liberato Toso – hozta létre 1854-ben. 1924-ben csatlakozott hozzájuk Ermanno Toso, aki művészeti vezető lett. A Fratelli Toso cég jól ismert arról, hogy az 1950-es években és korábban használta a színes murrineket és a millefiorit. A Toso egy ősi muránói család, és minden bizonnyal az egyik legnépesebb; igazi néptörzs, amely az évszázadok során számos családi vonalra ágazott, amelyek mindegyikét egy-egy becenév különbözteti meg. A Fratelli Toso üveggyár Toso alapítói az úgynevezett Toso „Cangioro”; az üveggyárat 1854-ben alapították, de arról van hírünk, hogy Toso legalább 1600 óta foglalkozik művészi üveg feldolgozásával Muranóban. A Toso családot egy címer képviseli, amelyen egy sas található, szárnyakkal a fordított A betű fölött, amely szimbólum a Fratelli Toso üveggyár címerében is szerepelt a kakas, Murano szimbóluma és az oroszlán kíséretében. a San Marco. A cég igazi lelke az 1950-es évektől Arnoldo Toso, az üveggyár tulajdonosa 2017-ig. A gondozás, a tanulás, a csodálatos kollekció gyarapítása minden munkája és elkötelezettsége eredménye. Ma a gyűjteményt Caterina Toso, Arnoldo lánya kezeli és gondozza. AZ ÜVEGGYÁR A hat testvér által 1854-ben alapított Fratelli Toso volt az egyik fő üvegkészítő, aki Murano szigetén felelős az üvegművészet újjáélesztéséért és újjászületéséért, egy fontos megújulási folyamat aktív részeként. A tevékenység első évtizedeiben a gyártás mindenekelőtt a múlt üvegművészetének utánzására épült, de az 1900-as évek elejétől a fúvott üveg és a klasszikus üveggyártást az igazivá szánt murrina újrafelfedezése kísérte. a Fratelli Toso gyár márkája. Egyrészt klasszikus modellekre épülő masszív produkció, másrészt művészi produkció egyedi alkotások megalkotásával, melyeket a legjelentősebb nemzetközi rendezvényeken mutatnak be. A művészeti irányt már az 1920-as évek végén Ermanno Toso vette át, aki az 1960-as évek végéig megőrizte pozícióját. Ermanno irányítása alatt a gyártás az 1920-as évekre jellemző könnyű és lineáris fúvott termékektől az 1930-as és 1940-es években kedvelt masszívabb és nehezebb formákig terjedt, anélkül, hogy felhagytak volna a legjobb eredményeket elérő, falakkal végzett kísérletezéssel. 1950-es évek. 1948-tól Ermanno Tosohoz csatlakozott a művészeti irányban Pollio Perelda festő, aki elsősorban a kommerszebb produkcióval foglalkozott, míg Ermanno továbbra is a kiállításokon bemutatandó új tervek felkutatására koncentrált. Rosanna Toso volt a Fratelli Toso utolsó zseniális művészeti igazgatója a vállalati részleg előtt az 1980-as években, az egyetlen nő, aki vezetői szerepet töltött be a családi vállalkozásban; ő is lelkesen szentelte magát a murrin készítésének, mindig tiszteletben tartva a fontos céges hagyományokat, de a 70-es évek stílusához jobban illeszkedő, más technikával elkészíthető vonalak megalkotására is koncentrált. Irányítása alatt az 1960-as évektől Ermanno Toso fiai, Giusto és Renato is tervezőként működtek közre. Vissza

Fülszöveg

A muránói üveggyártás története tele van rendkívüli sikertörténetekkel és innovációval. Míg egyes üvegmesterek történetei frissebbek, mint mások, mindegyiket okos találékonyság és káprázatos ügyesség jellemezte. A muranói üvegmesterek leghíresebb családjai között találjuk a Fratelli Tosót, aki több mint 150 éves tapasztalattal rendelkezik ezen a területen. A történetük az igazi olasz innovációról és a szilárd családi kötelékekről szól, amelyek átvészelték az iparág legnehezebb időszakait, és az idő múlásával egyre keményebbnek és erősebbnek bizonyultak.
A Velencét és a környező szigeteket megrongáló pusztulás és kár időszakában a Toso jelentette Murano reményének szikráját Napóleon végzetes megszállása után. A 18. század vége volt, és a muránói üvegkemencék bezárni kezdtek, miközben néhány kézműves inkább egyszerűen elmenekült a szigetről. Ebben a sötét és homályos időszakban Murano ősi üveggyártási technikái és hagyományai fokozatosan feledésbe merültek. Ennek ellenére a Toso első lépései az üvegiparban magabiztos fellendülést jelentettek Murano és gyárai számára.
Az egész történet Pietro Tosóval és hat vállalkozó szellemű fiával kezdődött. Ferdinando, Carlo, Liberato, Angelo, Giovanni és Gregorio csatlakozott apjukhoz a Fratelli Toso megnyitójában 1854-ben (első nevén Pietro Toso all'Insegna di S. Giovanni), és Gregorio volt az első menedzser. Leginkább a haszonelvű tárgyakra koncentrálva hamar rájöttek, hogy képességeik sokkal nagyobbak, mint gondolták. Mivel Murano még lábadozott az invázióból, az üveggyártás főként funkcionális tárgyakra irányult, például palackokra és lombikokra gyógyszerészeti és háztartási használatra. De Vincenzo Zanetti segítségével, végtelen sok munka és gyakorlás mellett Pietro fiai fejlesztették képességeiket és tökéletesítették a kézzel készített üveg technikáját. 1864-ben, tíz évvel a megnyitása után, a Fratelli Toso egy csodálatos üvegcsillárt mutatott be, kifejezetten a muránói üvegmúzeum megnyitójára készült. Ez a gyönyörű, azonnali elismerést kivívott darab ma is megtekinthető ugyanitt a Muránói Üvegmúzeumban.
1862-ben Pietro Toso meghalt, így Gregorio maradt a társaság élén. Ezalatt a családi vállalkozás többször is nevet változtatott, mígnem elérte azt, amelyről híressé vált: Vetreria Fratelli Toso. Gregorio szerencsétlen halála 1897-ben az utolsó testvért, Ferdinando Tosót hagyta el a társaság élén. Néhány évvel később, 1902-ben, Ferdinando halála következtében fia, Lorenzo a gyár teljes irányítása alá került. Lorenzo, valamint testvérei Vittorio, Arnoldo, Giuseppe Gianmaria és Giuseppe Stanislaus Antica Vetreria Fratelli Toso néven kezdett dolgozni. 1917-ben a gyárat Livornóba helyezték át a velencei első világháború okozta veszély és instabilitás miatt. Miután a gyárat 1924-ben visszaköltöztették Muranóba, a vállalat váratlanul alacsony termelékenységű időszakot élt át, de a család harmadik generációs üvegmesterei visszahelyeznék Fratelli Tosót a játékba. Pietro unokái, Amletto, Armando, Ermanno, Michele, Alfio és Aldo átvették a társaság gyeplőjét, és bevezették a XX. A cég gyorsan elismertségre tett szert a növekvő számú amerikai ügyfél körében, és hamarosan olyan fontos tervezőket vett fel, mint Pollio Perelda, Hans Stoltberg Lerche és Rosanna Toso.
A Toso család Murano leghíresebb üvegmestereivel dolgozott együtt, köztük a Ferro-, a Barovier- és a Zuffi-családbeliekkel. Lorenzo nővére, Giuseppa volt az, aki feleségül vette Vittorio Zuffit, aki Murano üveggyártás történetének fontos alakja. Ferdinando nővére, Emilia feleségül vette Francesco Ferrót, aminek eredményeként 1901-ben külön vállalkozás jött létre Ferro Toso néven, míg 1936-ban Ercole Barovier csatlakozott az utóbbihoz, átalakítva Barover & Toso céggé, amelyet ma is ismerünk.
Fratelli Toso legjelentősebb hozzájárulása Murano üveggyártásának történetéhez a gyönyörű murrine (vagy millefiori). Bármilyen ősi is ez a technika, valójában sokan nagyon jól ismerik, és határozottan felismernék, ha Velence üvegboltjaiban vásárol. A Millefiori egy Millefiori bot megalkotásával kezdődik, amely egy sor színes üvegbotból van összeolvasztva, így formákat és mintákat formálva belülről. Miután az összeolvadt vesszők kihűltek, apró darabokra vágják őket, és apró, kör alakú lapos gyöngyöket kapnak, amelyek „murrine” néven ismertek. Ezeket a murrineket számtalan alkotásba lehet összeszerelni és integrálni, mint például brossok, fülbevalók, órák, keretek és vázák; mindegyiket különböző fúziós technikákkal kezelték. A Tosók olyan jártasak voltak a murrine millefiori előállításában a 19. században, hogy „murrinarinak” nevezték őket. Millefiori darabokból álló gyűjteményük meglehetősen kiterjedt. Néhány gyűjteményük a színes Millepunti (szó szerint „ezer pont”), a Redentore (amely a tűzijátékot utánozza), a Farfalla (vagy pillangó, amely művészi ecsetvonásokra emlékeztet) és a Cattedrale (az ősi katedrálisok ólomüveg ablakait szimulálja).
1979-ben a vállalat súlyos gazdasági válságot szenvedett, és a tulajdonosok kénytelenek voltak felosztani az Antica Vetreria Fratelli Toso és a Fratelli Toso International felé. 1981-ben a Fratelli Toso International csődöt jelentett, és végleg bezárta kapuit. Arnoldo Toso (Ferdinando dédunokája), aki 1956-ban csatlakozott a céghez, az Antica Vetreria Fratelli Toso élére maradt, és a mai napig vezeti.
Murano sziget dicső múltjának fontos része, a Fratelli Toso archívum az egyik legszélesebb és leggazdagabb krónikás az egész világon. Több mint 150 éves innovációt és szakértelmet takar, kezdve a muránói üvegipar megújításától a mai legkiválóbb és leglenyűgözőbb alkotásokig. A cég archívuma több mint 30 000 rajzot és vázlatot tartalmaz, amelyek közül néhány a 19. századból származik, és mindegyik dokumentálja a Toso család bátor lépéseit az üvegiparban. A család végső célja egy olyan monográfia elkészítése, amely a Toso család időbeli múlását és felbecsülhetetlen hozzájárulását a muránói üveg fejlődéséhez tanulmányozza. Ez lenne a muránói üvegmesterek olasz családjának végső emlékirata, amely végre készen áll arra, hogy megosszák a világgal. Vissza