Gy. Szabó Béla (1905-1985): A kolozsvári Bethlen bástya télen - fametszet, papír 39,5 cm x 33,5 cm

Életrajz

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Grafikus, festő. 1923-27 között a budapesti műszaki főiskola gépészmérnöki karán tanult, majd 1928-ban visszautazott Erdélybe, ahol 1931-ig munkanélküli lévén sokat festett és rajzolt. Közben Reithofer Jenő, aki Székely Bertalan tanítvány volt, gyulafehérvári szabadiskoláját látogatta. 1931-től kezdett komolyan foglalkozni a fametszéssel. A fametszés technikáját nem tanulta senkitől, csupán 1936-ban beiratkozott a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Varga Nándor Lajos irányításával képezte magát. 1939-ben hazaköltözött Kolozsvárra, ahol haláláig dolgozott. Szabó munkásságának terjedelme hatalmas. Számtalan olajképet, pasztellt, vízfestményt festett, fametszetek, ceruza- és tusrajzok sokaságát, számos albumot készített. Munkái bejárták a világot. több európai, észak- és dél-amerikai, közel-keleti és ázsiai tárlaton mutatták be műveit. Olyan sorozatokat, metszetkönyveket és önálló lapokat készített, melyek ismeretében méltán tekinthetjük a XX. századi fametszetművészetünk megújítójának. Pasztell- és olajképei - a grafikusi erényeken túl - a színekre is érzékeny festőt ismertetik meg velünk. Az 1940-es évek végéig a fehér és fekete elemek drámai hangolásával fejez ki lírát, szenvedést, emberi és természeti felfokozottságot. Az '50-es évek naturalizmusa elszürkíti felületeit. Amikor viszont már visszatérhetne eredendő látásmódjához, érdekes kitérőként (a szakmai tudás végletes tökéletesedésének függvényében!) a fekete-fehéren belül elérhető maximális színesség-érzet felkeltésének szenteli remek fametsző technikáját, és csak a végtelenségig érzékenyített festői szürkeség, a raszterszerűség hátterén jelennek meg újra a '60-as évek végén, valamint a '70-es évek elején a nagy összefüggő fehér foltokból újragyűrődő expresszív látvány mélyen belevésődő, csak a lényegest kimetsző körvonalai. Metszetkönyvei és albumai: Liber miserorum, 1935; Barangolókönyv, 1939; Homokvilág, 1941; 25 fametszet, 1949; Hónapok, 1973; Divina Commedia, 1976; Jelenések könyve. Alakos műveket, tájképeket és portrékat alkotott. Tájképeit, portréit pasztellel és pályája kezdetén olajjal is készítette. Díjak: Kolozsvár a művészetben pályázat díja; Állami díj; Liege város díszpolgára; a Kulturális Érdemrend I. fokozata; Érdemes mester. 1937-ben és 1938-ban Dél-Európában (Görögország stb.), 1956-ban és 1957-ben Kínában járt tanulmányúton, 1969-1972 között a Balaton partján dolgozott, 1972-1973-ban Mexikóban, 1980-ban Németországban és Kolumbiában tett hosszabb látogatást. Úti élményeiről rajzaival és pasztelljeivel illusztrált útikönyvekben számolt be (Kínai útivázlatok, Mexikói tél, stb.). Tagja és kiállítója volt a Barabás Miklós Céhnek (1941-44), egy ideig az erdélyi művészszervezet alelnöke volt. Műveinek jelentős része a Szanki Gy. Emlékházban lelt otthonra, de megtalálhatók számos erdélyi és külföldi köz- és magángyűjteményben is. (BZ-EMM, V.Z.E.-EM, Kiállítási Katalógus, Murádin Jenő adatközlése ny.) Vissza