Aukciós tétel adatai
[Budapest], [1939], Szerzői kiadás (Özv. Ritter Jenőné Könyvnyomdája, Ujpest), 31 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által aláírt és dedikált példány. Első, számozott, bibliofil kiadás. Sötétség. Berda József új versei.
A címlapon a szerző, Berda József ceruzával beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Trencsényi Imre dr. nak a régi barátsággal: Berda József 939 XII 9", valamint a címlap belső oldalán, a számozás alatt tollal beírt aláírása látható.
A dedikáció címzettje, Trencsényi-Waldapfel Imre (Budapest, 1908. június 16. – Budapest, 1970. június 2.) kétszeres Baumgarten-díjas klasszika-filológus, irodalomtörténész, szakíró, vallástörténész, egyetemi tanár, műfordító, MTA tag. Kutatási területe az antik irodalomtörténet, a klasszika-filológia, a vallástörténet, a magyar irodalomtörténet és a humanizmus voltak.
"Ebből a könyvből 500 számozott, a költő kézjegyével ellátott példány készült". Ez a 238. számú könyv.
Szerzői megjegyzéssel és tartalomjegyzékkel kiegészített verseskötet. Nyomtatta Özv. Ritter Jenőné Könyvnyomdája Ujpesten.
Kiadói tűzött papírkötésben lévő példány, feliratos címfedéllel, feliratozatlan, foltos könyvgerinccel, hátlapon a kiadó és a nyomda feltüntetésével, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Berda József (Budapest, 1902. február 1. – Budapest, 1966. július 6.) költő. Mély szegénységből, proletár környezetből indult. Négy elemi osztályt végzett. Hányatott életében volt lakatosinas, kifutó, hordár, könyvügynök, segédmunkás, eladó, rakodó. Első verseskötete a "Könnyek útja és egyéb írások", amihez Krúdy Gyula írt előszót. Bár mindvégig a szegénység útját járta, mégis ódai hangon, főként a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt epigrammatikus tömörségű, bravúros szabadverseket. Első verseskötete után a Nyugat, a Széphalom és az Est-lapok munkatársa lett. Szoros baráti szálak fűzték József Attilához. Egyedi hangulatú költészete a magyar líra különleges gyöngyszemeihez tartozik.
Előszó
Részlet a könyvből:
Aki meghalt...
Akár a tenger,
oly mély most a te
érzékeny visszaemlékezésed. Az illatos
gyerekkor juteszedbe ilyenkor, a húsz
év előtti idők, amikor künt csatangoltál...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Aki meghalt...
Akár a tenger,
oly mély most a te
érzékeny visszaemlékezésed. Az illatos
gyerekkor juteszedbe ilyenkor, a húsz
év előtti idők, amikor künt csatangoltál
erdőn-mezőn s a boldog csibész önkívületével
szakítottad le a vad szagoktól áradó virágokat,
különös alaku fűveket és leveleket; - tán
álmodban sem szórakoztál még szebben.
Mily kár, mily szomorú, hogy mindennek vége már,
hogy sose jő többé vissza e kor, melyben Isten
jókedve lakozott valaha. A vének szeretője,
a szomorúság lett azóta egyetlen, hűséges barátod.
Vele kelsz fel, vele fekszel le most már mindhalálig,
s ha olykor mégis csokor kötsz a szabad erdők és szabad mezők virágaiból, tudd meg: amit mélyen megszagolsz, az a te távoli emléked visszaható illatozása csupán.
Vissza
Tartalom
Megjegyzés 3
Fanyar vigasztalódás 4
Aki meghalt 5
Óda 6
Szent Sebestyén százados 7
Vallomás 8
Örök gyermek 9
Oktató vers 10
Fénykép 11
Szeress már minket, Szabadság! 12
Gizella 13
Tanulság 14
Ágy 15
Csobánka 16
Májusi fürdés 17
Mosolygó halál 18
Szegénység 19
Húsleves dicsérete 20
Szép kofaasszony 21
Filozófia 22
Elaludtál 23
Jótanács verse 24
Szomorú hétfő 25
S. Gy. dr.-nak 26
Hivatás 27
Giccs 28
Rémület 29
Ősz turista 30
Sötétség 31
Vissza