Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Pantheon Irodalmi Intézet R-T. (Globus, Bp.), 295 p. + [1] p. + [12] t., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Magyar Írások c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű.
Bujdosó gyöngysor. A Balaton- és Bakonymenti várak történeti regénye. Írta: Darnay Kálmán.
Az előlapon a szerző, Darnay Kálmán tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Dr. Z. I. P. ur könyve. Dr. Darnay Kálmán. Sümeg, 1944, okt. 4."
Néhány szövegközti, fekete-fehér, feliratos rajzzal és 12 képtáblával illusztrált, valamint szerzői előszóval, végszóval és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. Az előlapon ajándékozási bejegyzés látható. Nyomtatta a Globus Nyomda Budapesten.
Könyvkötői egészvászon kötésben lévő példány, feliratozatlan címfedéllel, hátlappal és könyvgerinccel, új előzéklapokkal, sérült előlappal, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan állapotban.
"Történeti regényirodalmunk maradandó értékkel gazdagodott. Darnay Kálmán, a „Testőrszerelmek“ népszerű szerzőjének vezetése alatt a sümegi Darnay-muzeum lett a dunántúli ásatások és vártörténeti kutatások középpontjává. A poétalelkü tudós évtizedek óta tüzes magyar lelkének teljes odaadásával kutatja és dolgozza fel Pannónia őstörténetét és a Balaton- és Bakonyvidék daliás századainak leleteit és okmányait. Hatalmas matériát emelt ki ez a kutatás a föld alól és a levéltárak porából és Darnay Kálmán ezt a gazdag, családtörténeti, kulturhistóriai, harcászati és regényes mozzanatokban egyaránt bővelkedő anyagot egy érdekes történeti regény népszerű formájában adja a magyar nagyközönség elé. Bájos török-magyar legenda fogja össze a vártörténetek hőseit, hősnőit, eseményeit: a bujdosó gyöngysor hóditó Szulejman tartományából indul kacskaringós útjára, Roxelan, a világszép favorit-szultána elirigyli szép tulajdonosnőjétől és féltékenysége, cselszövése bujdosásba kergeti a kis perzsa hercegnőt és szerelmes urát. A csodás ékszer magyar földre kerül, sok bájos gazdát cserél, kalandos utakon és sok dunántúli sasfészekben pillantjuk meg újra. Közben megnépesednek a Bakony erdői, délceg magyar urak űzik a vadat, szép várasszonyok eregetik a sólymot, török és magyar lovagok verekszenek, barátkoznak és vetélkednek és a dunántúli uricsaládok emlékei, anekdotái, dicsősége és megpróbáltatásai elvonulnak az olvasó szemei előtt..." - írja a műről sz Ujság c. lap (1928. április 08./4. évfolyam/81. szám).
A kötet szerzője, Darnay Kálmán (Sümeg, 1864. május 11. – Sümeg, 1945. július 3.) régész, muzeológus, író, magyar királyi tanácsos, kormányfőtanácsos. A Kereskedelmi Akadémiát Grazban végezte. Majd Ausztriában és Németországban múzeumokat és régiségboltokat keresett fel. A kereskedői pályát választotta, de minden szabadidejét a régészetnek szentelte. Rövid időn belül hatalmas régiséggyűjtemény tulajdonosa lett. Gyűjteményét folyamatosan feldolgozta és rendszerezte. Régészeti megfigyeléseit korabeli szakfolyóiratokban (Archaelogiai Értesítő, Archaeologiai Közlemények, Múzeumi és Könyvtári Értesítő, Zalai Közlöny) is publikálta. Az Országos Régészeti és Embertani Társulat igazgatói választmányának tagja volt. Régészeti leletekből álló gyűjteményét az államnak ajándékozta (1907) és az abból létrejött múzeumnak lett az igazgatója.
Előszó
Képzeletvilágom múltban való merengéseinek akkor nyílnak ki aranyos kapui, ha a haldokló ősz elhallgattatja a Balaton mentéről Sümegre rajzó gépkocsik berregő kattogását, amikor a kimúlásban...
Tovább
Előszó
Képzeletvilágom múltban való merengéseinek akkor nyílnak ki aranyos kapui, ha a haldokló ősz elhallgattatja a Balaton mentéről Sümegre rajzó gépkocsik berregő kattogását, amikor a kimúlásban vonagló természet sárguló falevelekre írja búcsúzkodó sorait. A Nyírlak felé tányérozó nap, az alkonyat csendjében magára öltött bíbor - palástjában hallgatja a baglashegyi zenészek csiripszavú esti búcsúztatását. Szőlőhajlékom erkélyéről ilyenkor csak árnyképe látszik Csobáncz, Tátika, Rezi erdős magaslatának s a Balaton tükrében tetszelgő Szigliget romkoronájának. Előttem ágaskodó Sümegh vára ráteríti árnyleplét Kisfaludyak ősi városára. Tűzfalas házikói mentén felvillanó lángokban a letűnt idők világító mécsesét keresem.
Mesét mond ilyenkor nékem a fűszálon párjával gubbasztó pettyesdolmányú Péterke, a zümmögő esti-dongó Recamier-vágású heverő diványom sarkában meghúzódó keresztespók és a bokrok aljából nyirkos testével világító szentjános-bogárka. Vitézi multunk nagy viharainak - a nemesi kúriák levelesládáiból kihalászott - történeti eseményei ilyenkor színesednek ki agyamban. Fülem csengésében - Tátika vára leereszkedő kapuhídjának lánccsörömpölését hallom...
Vissza