Kosztolányi Dezső: Mágia (Gábor Andornak dedikált példány) (A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Egy korábbi tétel (Kosztolányi Dezső: Négy fal között) kapcsán szétszaladt az interneten, hogy a tétel egyik különlegessége az volt, hogy „Kosztolányi ezt a dedikációt nem a jellegzetes zöld tintájával írta alá – csak az 1910-es években vette föl a zöld tintás gyakorlatát –, hanem feketével. Érdekesség, hogy a költőnek 1916-ban volt egy lila korszaka, 1920-ban pedig egy alkalmi fekete korszaka.”

Az a fekete tintás dedikáció Gábor Andornak szólt – ez a mostani lila szintén.

Habár a hivatalos könyvészeti lap, a Corvina „csak” december 20-i számában regisztrálta a könyv megjelenését, az valójában közel egy hónappal korábban, már november végén kijött a nyomdából. Erre éppen az első dedikációk és az első kritikák a bizonyítékok – utóbbiak közül az első A Hét december 1-jei számában jelent meg, ez pedig értelemszerűen csak úgy lehetséges (hetilapról lévén szó pedig pláne), ha a könyv már novemberben az olvasókhoz, kritikusokhoz került.

A Mágia a kritika szerint fordulópont volt Kosztolányi költészetében: a debütáló Négy fal között szecessziós szimbolizmusa és a nagysikerű A szegény kisgyermek panaszai impresszionista szereplírája után „Most itt áll új kötetében előttünk; láza megszűnt [...], mozdulatai nyugodtak, és arca, mely oly sok gyönyört és szomorúságot játszott el halvány lámpafénynél, most valami okos és őszi derűvel van boltivá és nyugodtan redős, mint egy szerzetesé. Kosztolányi, a férfi, a megérkezett és a lehiggadt, üdvözöl bennünket. Ez a kötet a férfi poézisé. Valaki, aki révbe ért.” (Szabolcsi Lajos: Mágia. Kosztolányi Dezső új kötete. A Hét, 1912. dec. 1. 714–715.)

És Kosztolányinak ez a kötete nemcsak az ő pályáján hozott fordulatot: a békéscsabai Tevan kiadó is ekkor kezdett kiemelkedni a vidéki kis kiadók sorából. Ahogy egy másik kötet kapcsán – de éppen a Mágiát példának fölhozva – írta Juhász Gyula egy név nélküli cikkben: „a könyvkiadója is vidéki: a csabai Tevan Adolf. Ezt a nevet föl kell jegyezni, ez nagy dolgokra hivatott, ez a kiadó a legmerészebb talán egész Magyarországon. Egymás után adja ki szegény, neves és névtelen írók műveit és mind csudálatosan szép, olyan, amilyet budapesti kiadók se igen produkálnak. Például Kosztolányi Dezső Mágia című, most megjelent könyve szintén Tevan nyomdájából került ki és ez a legszebb, amit mostanában kibocsátottak.” ([Juhász Gyula:] Erős fényben. Délmagyarország, 1913. jan. 24. 8.) A csabai Tevan 1909 körül indult, és valóban ekkortól számítottak az élvonalba (hogy aztán majd a háború és Trianon őket is visszavesse).

A Mágia jelen példányába Kosztolányi ezt írta – lila tintával:

Gábor Andornak / szeretettel / Desiré / Bpest, 1912. novemb[er]

A dedikáció címzettje, Gábor Andor (Greiner, 1884–1953), költő, író, hírlapíró, fordító (később Kossuth-díjas) fiatal korától ismerte Kosztolányit. Életrajzának korai szakaszát így foglalta össze Tasi József: „Gábor Andor 1884. január 17-én született a Somogy megyei Újnépen (Rinyaújnép), ahol apja falusi szatócs volt. Szülőházát emléktábla jelöli. A család hamarosan Szatmár megyébe, majd 1890 után a fővárosba költözött. Gábor Andor élete végéig szeretettel emlékezett a Zerge utcai reáliskolára és kedves tanárára, Péterfy Jenőre, akiről remek kulcsregényt írt (Hét pillangó, 1918). A pesti egyetem bölcsészkarán részt vett Négyesy László híres stílusgyakorlatain – a szeminárium szeniora Juhász Gyula –, társai között találjuk Babits Mihályt és Kosztolányi Dezsőt.” (Kedves anyóli! Gábor Andor levelei Vidor Ferikének; vál., sajtó alá rend., jegyz. Petrányi Ilona, előszó Tasi József; Múzsák–PIM, Bp., 1988.)

A Négyesy-szeminárium és a fiatalkori közös évek lecsapódtak a dedikációban is. Kosztolányi a legbelsőbb kör által használt becenevén, „Desiré”-ként írta alá a kötetet – már ez is különlegessé teszi. A novemberi datálás úgyszintén. Kevés dedikációt ismerünk ilyen korai keltezéssel, és azok, akik még novemberben kaptak Kosztolányitól ajánlott kötetet, egész jó névsor: Cigány Dezső, Juhász Gyula, Kiss József, Osvát Ernő és Schöpflin Aladár. Közéjük csatlakozik most Gábor Andor – bizonyítván azt, hogy élete és munkássága korai szakaszában igenis a legnagyobbak közé sorolták.

Nem véletlenül volt Kosztolányinak és Gábornak több közös fórumuk és munkahelyük ezekben az években, és Kosztolányi többször is írt a másikról, színdarabjáról, verseskönyvéről. Aztán minden gyökeresen megváltozott. A Tanácsköztársaság leverését követő időszak azonban külön utakra terelte őket: Gábor Andor Bécsbe emigrált és a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett, Kosztolányi pedig szélsőjobbra sodródott, és az Új Nemzedék szerkesztőségében lett jól megfizetett antiszemita publicista.

A kutatás eddig egyetlen Gábor Andornak szóló Kosztolányi-dedikációt ismert (korábbi árverésünkön), és máris bebizonyosodott, hogy Gábor Andor a vele szembeni méltatlan támadások ellenére sem semmisítette meg költőtársa neki ajándékozott köteteit. Vagy talán éppen azért (is) őrizte meg őket, mindenki számára bizonyítékként, hogy Kosztolányi politikai fordulata előtt nagyon is emberi kapcsolat volt köztük. De hát ahogy a mondás tartja: legjobb barátokból lesznek a legnagyobb ellenségek.

Könyvkötői egészvászon kötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, hátlappal és könyvgerinccel, színes előzéklapokkal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.


A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.