Aukciós tétel adatai
Ischl, 1865, Abauj megye főispáni tisztlevél pécsujfalusi gróf Péchy Manó számára, [2] imperiál folio
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Abauj megye első Ferencz József császár által aláírt hivatalos pergamen főispáni tisztlevele pécsujfalusi gróf Péchy Manó részére.
13144. 1865 iktatószámú, díszes, színezett, aranyozott betűkkel díszített, pécsujfalusi gróf Péchy Manó részére kiállított, Abauj vármegye főispáni tisztének és hivatalának adományozásáról szóló okirat. Kelt a Mi őszintén kedvelt hívünk nemes és vitézlő székhelyi Majláth György valóságos belső titkos tanácsosunk, Magyarországon királyi udvarunk 's egyszersmind a szent István apostoli királyi rend kanczellárjának kezei által Ischl mezővárosában Felső-Ausztriában kisasszonyhó [augusztus] huszonharmadik napján, ezernyolcszáz hatvan ötödik esztendőben, Magyar, Cseh, s. a. t. országi uralkodásunk tizenhetedik évében. A dokumentumot aláírásával hitelesítette első Ferencz József császár, ifjabb székhelyi Mailáth György udvari főkancellár, Markovics László királyi tanácsos, valamint a másod rendű kir. könyvbe beiktatta Muchmayer Rezső az irat és levéltári hivatal igazgatója.
Egyedi kiállítású, hiánytalan okirat. (A dokumentum belsejében, egy az oldalakat védő, sérült, ceruzás gyermekrajzzal ellátott papírlap található.)
A dokumentumot gróf pécsújfalusi Péchy Manó (Boldogkőváralja, 1813. október 31. – Boldogkőváralja, 1889. július 24.) főispán, kamarás, erdélyi kormánybiztos részére állították ki. Péchy kezdetben megyei al-, majd főjegyző, valamint az 1841. pozsonyi országgyűlésen Abaujvármegye követe volt. 1841-től Zemplénmegye főispáni helytartójaként tevékenykedett. Ezt követően 1861-ben a Vay-féle, majd 1865-ben a Mailáth-Sennyei kormány őt nevezte ki Abaujmegye főispánjának. Később erdélyi királyi biztos, 1867-től pedig valóságos belső titkos tanácsosa lett. Érdemeiért 1868-ban az I. oszt. vaskoronarenddel, 1869-ben pedig a Lipót-rend nagy keresztjével tüntették ki.
Az aláírói közül:
I. Ferenc József (Bécs, 1830. augusztus 18. – Bécs, 1916. november 21.) osztrák császár, magyar és cseh király, az Osztrák–Magyar Monarchia első, egyben a Habsburg állam leghosszabb ideig regnáló uralkodója. Uralkodásának kezdetén verték le orosz segítséggel az 1848-49-es magyar szabadságharcot. Az 1850-es/60-as évek külpolitikai kudarcai és vesztes háborúi nyomán előálló válsághelyzet Ferenc Józsefet a Magyarországgal való kiegyezésre és az állam átszervezésére kényszerítette: 1867-ben, az ő uralkodása alatt született meg a dualista Osztrák-Magyar Monarchiát létrehozó kiegyezés, amely hosszú évtizedekre biztosította a monarchia viszonylagos stabilitását. Uralkodása végén, Ferenc Ferdinánd trónörökös szarajevói meggyilkolása következtében tört ki az első világháború, amelynek végét és a nevével összeforrt dualista monarchia bukását már nem érte meg.
Ifjabb székhelyi Mailáth György (Pozsony, 1818. december 8. – Budapest, Várnegyed, 1883. március 29.) országbíró, a főrendiház elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tiszteleti tagja. Az 1840-es években lépett politikai pályára, de a forradalom idején visszavonult a nyilvánosságtól, és majd csak az 1850-es évek végén, a Bach-rendszer bukása után vállalt újra nyilvános szerepet. Részt vett az 1859-ben összehívott birodalmi tanácsban, és nagy része volt az 1860-as októberi diploma létrejöttében. 1865-ben magyar udvari főkancellárrá, majd az alkotmányosság 1867-es visszaállítása után országbíróvá és a főrendiház elnökévé nevezték ki.