Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon

Előszó

Ajánlás Nagyságos Kada Elek úrnak, Kecskemét város polgármesterének. Kedves Bátyám, Uram! 1905. és 1906. esztendőben Kecskemét városától azt a kitüntető megbizást nyertem, hogy múzeuma érdekében úgy a város területén, mint a környéken, néprajzi gyűjtést végezzek. Az volt a feladat, hogy olyan anyag gyüjtessék egybe, mely a közelmúlt Kecskemét polgárságát bemutassa nemcsak házi körében, hanem foglalkozásaiban is, tehát az iparost műhelyében, a földmívelőt gazdaságában, a pásztort pedig pusztázó életében. Elösmerem, hogy ennek a hatalmas föladatnak csak egy részében tettem eleget. Nem tehetek róla, de már a gyűjtőútak előtt kialakult bennem az a meggyőződés, hogy az egész vállalkozásban nincs égetőbb föladatunk, mint a város történetében és népéletében oly nagy szerepet játszott állattenyésztés és pásztorkodás emlékeinek, hagyatékainak megmentése. Ebben a meggyőződésemben nemcsak támogatott, hanem ösztönözött is Herman Ottó korszakos munkássága, mely már egy évtizeddel azelőtt romjaiban találta ezt a sajátos világot. Nem tudtam lemondani arról a hitemről, hogy a romok között még igen becses töredékeket lehet találni a fiatal gyüjtemény részére, mely éppen csak erről az öregházakban, műhelyekben elállnak még egy darabig az elnyütt ruhák, a divatjamúlt bútorok, a használt edények, a kopott szerszámok, s kiszolgált gazdasági eszközök, de ki őrzi meg a halódó pásztorkodásnak egyszerű enyhelyeit, a hozzájuk tartozó szerszámokkal együtt, mikor a pásztorkodás területét évről-évre fogyasztja az eke, szerszámkészletét napról-napra fenyegeti a boltok, vásárok gyári portékája. Vissza