Csoóri Sándor: Senkid, barátod (dedikált példány)
A szerző válogatása életművéből
Szerző
Csoóri Sándor
Szerkesztő
Dupka György
Trikolor és az Intermix Kiadó
(Budapest)
Kiadói ragasztott papírkötés
, 167 oldal
Sorozatcím: |
Örökségünk
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
20 cm x 14 cm
|
ISBN: |
963-8129-80-8
|
Aukció vége: |
2024-10-13 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest-Ungvár, é. n., Trikolor Kiadó-Intermix Kiadó (Ungvári "Patent" Nyomda és Kiadóvállalat), 167 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Az Örökségünk c. sorozatban számjelzés nélkül megjelent mű.
Senkid, barátod.A szerző válogatása életművéből. Írta: Csoóri Sándor.
A címlapon a szerző, Csoóri Sándor tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "T. L.-nak, megbecsüléssel minden jó buzgalmáért Csoóri Sándor. 1994. V. 20.".
Borítóterv: Borostyánkői Mátyás. A borítót készítette és a kötészeti munkákat végezte a Debreceni Alföldi Nyomda. Tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. Nyomtatta az Ungvári "Patent" Nyomda és Kiadóvállalat.
Kiadói ragasztott papírkötésben lévő példány, feliratozott színes fényképpel illusztrált, töredezett címfedéllel, feliratos, elszíneződött könyvgerinccel, tiszta belívekkel, szöveges hátlappal, hiánytalan állapotban.
A szerző, Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – Üröm, 2016. szeptember 12.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, esszéíró, prózaíró, politikus. Az irodalmi életbe 1953. augusztusában robbant be, amikor a Csillag és az Irodalmi Újság egyszerre 14 versét tette közzé. Első megjelent verseskötete Felröppen a madár címmel látott napvilágot 1954-ben, s az ifjú szerző ugyanebben az évben József Attila-díjat kapott. Különböző újságoknál és folyóiratoknál dolgozott. Az "Irodalmi Újság" munkatársaként, az "Új Hang" versrovatának szerkesztőjeként tevékenykedett. Az 1960-as évek elején a Budapesti Műszaki Egyetem újságjának volt a szerkesztői munkatársa, majd 1968-1988 között a Mafilm dramaturgja lett. A hatvanas évektől a népi-nemzeti ellenzék vezető egyénisége volt. Komoly szerepet vállalt a rendszerváltás előkészítésében és konkrét létrejöttében. Prózáját a szókimondás, a politikai érzékenység és nyelvi egyszerűség jellemzi. Költészetét viszont az egyedi szóhasználat, a lendületesség, határozottság, a szellemi finomság és sokrétűség, a végletesség és a sajátos asszociatív hajlam határozza meg.
Fülszöveg
Vannak, akik sajnálkozva, de vannak, akik hideg meggyőződéssel vallják, hogy korunkban a költészet nem egyéb, mint bozótban eltűnő fácán. Vagyis: egy földi szivárvánnyal vetélkedő madár, amelytől...
Tovább
Fülszöveg
Vannak, akik sajnálkozva, de vannak, akik hideg meggyőződéssel vallják, hogy korunkban a költészet nem egyéb, mint bozótban eltűnő fácán. Vagyis: egy földi szivárvánnyal vetélkedő madár, amelytől búcsúznunk kell, s amelyet a kipusztuló fajok leltárkönyvébe kell följegyeznünk.
Engem ez a költészetbúcsúztatás, sőt: költészettagadás az Isten-tagadás kétségbeesett dühére és "józanságára" emlékeztet. A világban eltévedt ember duzzogására, aki már nemcsak a szavakból ábrándult ki, nemcsak a teremtő képzelet szabad kalandozásaiból, hanem a maga beszédes némaságából is.
Ha igaz, ahogy a költészet - a tánchoz, a mágikus világmagyarázatokhoz, a filozófiához hasonlóan - emberré válásunkkal együtt született meg az Időben, akkor nyilvánvaló, hogy zúzódhat, roncsolódhat, vérezhet, de pusztulni csak magával az emberrel együtt pusztulhat.
Hinni a költészetben sosem az időszerűségkérdése volt, hanem a létezésé.
Az ember, mondják, megvásárolható és eladható, de a költészetnek - Pilinszky szavával szólva - csak egyetlen ára lehet: a költő élete.
A Senkid, barátod című kötet verseit az eddig megjelent tizenegy verseskönyvemből válogattam. A magam kedve és a magam szomorúsága szerint, mert néhány órán át az életem emlékeim közt föl-alá járva, csupán azt sajnáltam, hogy a versírás mellett másra is tékozoltam erőt és időt.
Vissza
Tartalom
Anyám fekete rózsa | 6 |
Motyogók | 7 |
Falusi délután | 9 |
Karácsonyi készülődés | 10 |
Tükör-csapda | 10 |
Falusi árnyképek | 12 |
Zöld utak és mély földutak | 13 |
Emlékezés egy régi utcára | 14 |
Carmina burana | 15 |
Háborús mondóka | 16 |
Ének tavaszi záporban | 17 |
Nekem most elég, hogy süt a Nap | 18 |
Játék a tengeren | 19 |
Ez voltál | 20 |
Menekülés a magányból | 20 |
Szálltak az aranyfácánok | 22 |
Vendégem és varázslóm | 23 |
Rejtelmeket szólongatok | 24 |
Köznapi alkonyat | 25 |
Sárga madárra vadászok | 26 |
Szőlőhegy, háború előtt | 27 |
Virágvasárnap | 30 |
Rejtsétek el a csodát | 31 |
Fűre, madárra | 31 |
Idegszálaival a szél | 32 |
Barbár imádság | 33 |
Házimuri | 34 |
Arcomra sárt kenek | 34 |
Az ember elhagyja házát | 35 |
Óda egy kamaszfiúhoz | 37 |
Hogy ne legyen sötét | 38 |
Homlokod homályából | 39 |
Egész nap ez a napsütés | 39 |
Egyetlen robbanás | 40 |
Völgyeket emelő idő | 42 |
Ez a nap | 43 |
Ha megérintlek | 44 |
Elengednélek, visszahívnálak | 45 |
Csak magamat nem láttam | 46 |
Mit irigyeltek tőlem | 47 |
El akarom hagyni | 48 |
Sóvárgás nemlétező sárkány után | 49 |
Ballada a régi idők modorában | 50 |
Tűz árnya, semmiség | 52 |
A te időd | 52 |
Országlásom a télben | 56 |
Szakad a hó | 56 |
Egyszer majd ez is elmúlik | 57 |
Földre szállt fák | 58 |
Senkiföldje | 59 |
Elmosódó arc | 59 |
Csokonai | 60 |
Futnék inkább vissza | 61 |
Mindennapi történelem | 62 |
Cantata profana | 63 |
A harmadik nap esni kezdett a hó | 65 |
Bezárkózó | 66 |
Zúzmara-koszorút a sírra | 67 |
Vendégeim | 68 |
Che Guevara búcsúztatója | 69 |
Levél Gregory Corso amerikai költőnek | 70 |
Ha hittem volna | 73 |
Dünnyögő | 74 |
Jóslás a te idődről | 76 |
Anyám anyja | 77 |
Kérő, baráti szavak a Láthatatlan Személyhez | 78 |
Talán egy golyó | 79 |
A hegyi lány | 79 |
Anyám szavai | 80 |
A kis fenevad | 81 |
Már nem én ülök ott | 82 |
Önarckép, párás tükörben | 83 |
Férfikor | 83 |
Berzsenyi elégiája | 84 |
Kivilágított éjszakában | 85 |
Nagy üregek visszhangja | 85 |
Töredék a hetvenes évekből | 86 |
A föltámadás első pillanatai | 87 |
Vadfiú hajjal | 88 |
Rejtett önarckép | 92 |
A csavargó elégiája | 93 |
Levél Rotterdamból | 93 |
A költészet agglegénye | 96 |
Földközelben | 97 |
Megkésett tüntetés egy francia bányászvárosban | 97 |
Hó emléke | 98 |
A sötétségből sötéten | 99 |
Délutáni kávé | 100 |
Szóljon a csörgődob | 101 |
Fehérség | 102 |
Vers két nőhöz, egyidőben | 102 |
Hozsánna, rózsák | 103 |
Mint titkos megbízatás | 104 |
Lámpák és öklök elé | 105 |
Napi halálommal | 106 |
Levél, északról | 106 |
Éjszaka, otthon | 107 |
A tizedik este | 108 |
Várakozás | 109 |
Emberek, ágak | 110 |
Ünnepek után | 112 |
Furulya-csonk a szánkon | 112 |
Hajnali elbeszélés | 114 |
Rossz églakó lennél | 115 |
Verssel vígasztal valaki | 116 |
Az alvó | 117 |
Kezemben zöld ág | 117 |
K. É. végakarata | 118 |
A kezed nyoma | 118 |
Aranyvasárnap | 119 |
Ott még a Napé voltál | 119 |
Várok, ha kell | 120 |
Vékony fekete csík | 121 |
Titkokat súg a hó | 122 |
Minden idő | 122 |
Verődöm, vonszolódom | 123 |
Az ábeli füst | 123 |
Láttam arcodat | 125 |
Senkid, barátod | 126 |
Meghalni járok a közeledbe | 127 |
Jók voltunk, jók és engedelmesek | 128 |
Jó volt nekem | 132 |
A faparázs a hóra kivilágít | 133 |
Éjszakai utazás Némethonban | 134 |
Álom-jelenet | 136 |
Jelenés | 137 |
Nyári óda | 138 |
Te, napra éhes | 139 |
Napfény és fekete, éji szeder | 140 |
Mint tékozló fiúval kéklángú lepkék | 144 |
Nagy László megidézése | 145 |
Májusi végrendelet | 146 |
Tapsok és lámpák fényporában | 146 |
Napról napra | 147 |
Az elmulasztott utak | 148 |
Hetedik napja | 149 |
Meghallod-e még? | 150 |
Nyár-éjféli zápor | 151 |
Énekek éneke | 151 |
Esztergomi töredék | 152 |
A járdára ejtett szőlőszemben | 152 |
Közel az éghez | 153 |
Rigó az olvadásban | 154 |
A mestereim | 154 |
Történelmi pillanat | 155 |
Szendergés vonaton | 155 |
Átengedem magam | 156 |
Jóslat | 157 |
Vallomás a városhoz | 157 |
Így lásson, aki látni akar | 158 |
A kert polgára | 160 |
Ha ennyi volt az élet | 161 |
Zörög az újság | 162 |
Van-e még hátra valami? | 163 |
Vissza