Bodnár Zsigmond: A népfajok sorsa és más kérdések

Előszó

Az erkölcsi törvény kivonata. A történelem tanúsága szerint az emberiség egyszer egységben látja a szép, jó, igazi eszméjét, úgy hogy a szép egyúttal jó is, igaz is, mint a XV., XVII. században és 1780-tól 1815-ig, majd ismét az egység folytonos lazulásában. Mikor egységben kezdi látni, mindenütt jelentkezik a tekintély uralma: az egyházban növekszik a papi, az államban a fejedelmi, a családban az atyai befolyás, emelkedik a nemesség és a hadsereg tisztelete; gyöngülnek a nemzetiségi és más széthúzó törekvések, gyarapszik az erkölcsös, vallásos élet, hódolattal néznek a kath. vallásra, közeledik egymáshoz a jog és morál, hanyatlik a politikai élet; a drámai és elbeszélő költészetben kedvelik a lovagias, középkori, hazafias és érzékeny tárgyakat, bennök az egyén feláldozza magát a tekintély képviselőiért, a kiknek nem szabad becstelen, vagy nevetséges szerepet adni; szerényebb, háziasabb, ájtatosabb lesz a nő, engedelmesebb a gyermek, szigorúbb, erkölcsösebb a házi és iskolai nevelés; virágzik a vallásos költészet és művészet, a művészek megvetik vagy ignorálják az érzéki szép formát, többé-kevésbbé secessiósok, symbolisták, impressionisták stb. lesznek, vagyis az eszmeit akarják kifejezni; a közgazdaság terén jelentkezik az agrárismus, vele növekszik a gazda tekintélye, a földmíves védelme a csalás, a hamisítás, az uzsora ellen; üldözik, fékezik a börzét, erősödik az antisemitismus s hanyatlik a merkantil gondolkodás. Ez az idealismus kora. Vissza