Sorozatcím: | |
---|---|
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar |
Méret: | 29 cm x 21 cm |
ISBN: | |
Aukció vége: |
2024-10-13 20:00
|
A két Kádár-kormány (első: 1956. nov. 4.–1958. jan. 22., második: 1961. szept. 13.–1965. jún. 30.) között Münnich Ferenc (1886–1967) volt a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke; mellette volt ún. államminiszter Kádár.
Ebben a minőségében járt 1958. október 31-én Szegeden. A helyi napilap, a Délmagyarország, nem meglepő módon, az első oldalon számolt be az eseményről: „Pénteken, tegnap Szegedre látogatott Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter. Vele együtt érkezett Szirmai István elvtárs, a Központi Bizottság tagja, Csongrád megye és Szeged országgyűlési képviselőjelöltje. A kedves vendégeket a szegedi pártbizottság épületében Németh Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára és ifjú Komócsin Mihály elvtárs, a szegedi pártbizottság első titkára fogadták.” (Kádár János elvtárs tegnap Szegedre látogatott. Munkásokkal és értelmiségiekkel folytatott baráti eszmecserét. Dm, 1958. nov. 1. (szombat) 1.)
Mivel nem spontán – magánemberi – látogatásról volt szó, a sajtó természetesen a miniszter és pártfőtitkár minden lépését követte és (majdnem) mindenről beszámolt. Így tudni lehet, hogy a pártbizottság épületében tartott fogadás után „Kádár elvtárs a délelőtti órákban látogatást tett az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál. Nagy szeretettel fogadták, majd valamennyi üzemegységet végigjárt s hosszan, barátian elbeszélgetett a vállalat dolgozóival. Utána együtt ebédelt velük a gyári étkezdében.”
A következő napi Délmagyarország képriportot közölt a politikus szegedi útjáról (Kádár János elvtárs Szegeden. Dm, 1958. nov. 2. 3.). A Liebmann Béla (1899–1996) által készített öt felvételből az első három a gyárlátogatást mutatja be. Sorrendben a képaláírások (melyek kép nélkül is riportszerűen idézik fel az ott töltött időt):
1) „Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói nevében Kispéter Mihályné, a szövőde kiváló dolgozója virágcsokorral köszöntötte Kádár elvtársat.”
2) „Az üzem raktárában Kádár elvtárs közel 20 percig időzött, ahol megtekintette a gyár készítményeit és elbeszélgetett az ott dolgozókkal is.”
3) „Több dolgozótól megkérdezte Kádár elvtárs, mennyi a keresete, férje vagy felesége hol dolgozik, van-e gyermek és ki ügyel rájuk, míg szüleik dolgoznak. Megérdeklődte, elégedettek-e munkakörülményeikkel, életszínvonalukkal. Képünkön [a] cérnázó üzemrész egyik munkásnőjével beszélget.”
Amit a sajtó nem tud, és nem is számolt be róla, hogy Kádár János ekkor a gyár vendégkönyvébe is beírt. Az eddig ismeretlen hat sornyi autográf betűhív átirata ez:
Mindíg jóleső érzéssel fogok emlékezni az Ujszegedi Kender és Lenszövögyárban eltöltött órákra, különössen arra a szívélyes fogadtatásra, amelyben részem volt. Jó egészséget, sok sikert a munkában, és boldogságot a személyes életben, a gyár mínden dolgozójának.
Kádár János
Szeged, 1958 oktober 31-én
A vendégkönyv 1958 és 1960 közötti bejegyzéseket tartalmaz a gyár életéből, annak látogatóitól. Az üzemi kiállítások, a XVIII. Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás, és általában az üzem látogatóinak bejegyzéseivel; rengeteg aláírás, kézjegy, beírás, vallomás, beragasztott üdvözlet és üdvözlő távirat stb. található magyar és külföldi vendégektől. A most előkerült emlékkönyv egyik oldalán Kádár bejegyzése önmagában áll: senki sem akart, vagy nem mert a Magyar Szocialista Munkáspárt első emberének sorai alá írni, vele egy lapon szerepelni.
*
A Délmagyarország november 1-jei tudósításából azt is tudni lehet, hogy Kádár János „délután 2 órakor hagyta el a gyárat, majd gyalogosan városnézésre indult, keresztül a Tisza-hídon. Elsétált a Dóm térig, majd onnan a Kárász utca felé haladt. Amerre járt a városban, a járókelők igen sokan felismerték s szívélyesen köszöntötték.” Később pedig, „délután az egyetemre látogatott Kádár elvtárs és itt is igen szívélyes, baráti légkörben tanácskozott a szegedi értelmiségiekkel. A várost csak a késő esti órákban hagyta el.”
A napnak erről a szakaszáról két Liebmenn-fotó tanúskodik, képaláírásuk ez:
4) „Szeged értelmiségi dolgozóinak képviselői, egyetemi tanárok, orvosok, mérnökök, művészek, írók, újságírók folytattak közvetlen hangú beszélgetést a központi egyetem aulájában Kádár János elvtárssal.”
5) „Többfelé végigsétált Kádár elvtárs a szegedi utcákon, s – mint képünk is mutatja – megtekintette a Széchenyi tér és a Kárász utca kirakatait.”
Az októbervégi szegedi látogatásról még két cikk számolt be. Az egyetemi találkozóról november 4-én (N. I.: Kádár János és a szegedi értelmiség. Széljegyzet. Dm, 1958. nov. 4. 3.), pár nappal később pedig egy hosszabb (és személyesebb, részletesebb) riport szól az újszegedi szövőmunkások között eltelt időről (N. P.: Kádár János elvtárs és az újszegedi szövőmunkások. Dm, 1958. nov. 9. 3.). Ez utóbbinak szocreál hangulatát érdemes több helyről idézni: „Sok szónak szívta már ki színét, koptatta el értelmét a gyakori és felesleges használat. Ezért ezt a szót: ünnep, úgy szeretném leírni, hogy megőrizze eredeti fényét. Azt akarom mondani, hogy a szó valódi értelmében ünnep volt az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál Kádár János elvtárs látogatása napján. […] Kíváncsi fejek lesték reggel óta a kaput, vajon mikor érkezik. S amikor szétfutott a hír, hogy megérkezett, szakadhatott a szál, vesztegelhetett az orsó, a vetélő, a figyelem most a műhelyajtókra szegeződött: jön-e már. […] A szélső gépeknél, ahol várható volt, hogy elhalad a kedves vendég, ketten is ügyeskedtek. [Egyikük] »kifogott« magának egy gépet a szélső sorban, amelyiken éppen ebben a műszakban senki sem dolgozott. Nagy szerencséje volt: Kádár elvtárs hozzá ment, hogy beszélgessen vele. A többiek irigyelték, de ő maga annyira izgatott lett, hogy szólni sem tudott.” „A Délrost tiloló műhelyének ajtajából asszonyok, lányok integettek, minket se kerüljön el. […] Érezni lehetett, hogy a kézszorítás nem csak egy napra szól. Annyit jelent, hogy: »Kádár elvtárs, a párt számíthat ránk«. Ez a kézszorítás, itt, a gépek között sokáig emlékezetes lesz és sohasem veszíti el ünnepélyességét.” Végül pedig, ahogy illik, a gyár vezetői búcsúzáskor egy albumot és egy nagy tekercs szőnyeget adtak ajándékként Kádárnak. Az viszont utóbbit nem fogadta el, s „szegedi tájszólással, rímeket faragva” válaszolt:
A szívességöt köszönöm,
a szőnyegöt nem viszöm.
Mert, ahogy állítólag mondta: „Hadd vigyem én innen emlékezetül a látogatás tapasztalatait, emlékeit, ez a szőnyegnél sokkal többet ér.”
Kádár Jánostól viszonylag kevés magánszöveg ismert – a most előpkerült autográf ezek közé tartozik. Saját kézzel írt szöveg, saját kezű datálással és aláírással. Történelmi relikvia Magyarország 20. századi történetének egyik meghatározó politikusától, formálójától, akiről korszakot is elneveztek. A vendégkönyv emellett pedig fontos hely-, intézmény- és kortörténeti dokumentum, szó szerint a Kádár-korszak hiteles lenyomata.Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |