Aukciós tétel adatai
Budapest, [1895], Légrády Testvérek kiadása, 341 p. + [2] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Szent Péter esernyője. Írta: Mikszáth Kálmán.
Neogrády Antal szöveg közti, művészi rajzaival gazdagon illusztrált kötet. A címlapon tollal és ceruzával írt, régi tulajdonosi bejegyzések láthatók.
Kiadói félbőr, kaucsuk díszkötésben lévő példány aranyozott feliratos, festett illusztrációval ellátott, kaucsukkal bevont címfedéllel, aranyozott feliratos, díszes könyvgerinccel, kaucsukkal bevont hátlappal, színezett, aranyozott mintás lapélekkel, gazdagon díszített, színes kiadói előzéklapokkal (az első előzék címlap felőli része hiányzik), tiszta, szép belívekkel, tartalmilag hiánytalan állapotban, feliratos, színes rajzzal illusztrált kiadói védődobozban.
Mikszáth Kálmán egyik leghíresebb műve – a glogovai papnak és húgának, Veronkának, valamint Gregorics Pálnak és törvénytelen fiának, Wibra Gyurinak, no meg a vörös esernyő titkának története.
A kötet szerzője Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) író, újságíró, szerkesztő, az MTA, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja. Nehezen induló írói pályáját újságírói tevékenysége és az ebből származó népszerűsége segítette. Többek közt dolgozott a Szegedi Naplónál, az Ország-Világnál és a Pesti Hírlapnál is. Karcolatai, szellemes cikkei révén az 1880-as évekre már az egyik legnépszerűbb hazai szerzővé vált Jókai Mór mellett. 1896-ban a Budapesti Újságírók Egyesületének elnökévé választották. Önálló kötetei az 1870-es évektől jelentek meg.
Előszó
Részlet:
Viszik a kis Veronkát
Özvegy tanitóné halt meg Halápon.
Mikor tanitó hal is meg, szomjasan maradnak a sirásók. Hát még mikor az özvegy megy utána? Nem maradt annak a világon semmije, csak egy kecskéje, egy hizlalás alatt levő libája és egy két éves leánygyereke. A libának még legfeljebb egy hétig kellett volna hiznia, de úgy látszik ezt se várhatta be a szegény rektorné asszony. A libára nézve meghalt korán, de a gyerekre későn. Annak meg se kellett volna születnie. Bár akkor vette volna magához az uristen mikor a szegény urát. (Istenem, micsoda szép hangja volt annak). A kis poronty az apja halála után született, de nem későre, egy vagy legfeljebb két hónap mulva. Megérdemelném, hogy a nyelvemet kivágják, ha rosszat mondanék. Se nem mondok, se nem gondolok.
Jó, becsületes asszony volt - de mire való volt már neki ez a vakarcs? Könnyebben ment volna a másvilágra, ha magával vihette volna a terhet, mintsem hogy itt hagyja.
Vissza