Damjanich Jánosné autográf levele Mednyánszky Sándornak, 1870 (A kéziratról írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Damjanich Jánosné autográf levele Mednyánszky Sándornak, 1870

Az aradi vértanúk ünnepéhez – is – kapcsolódik a tétel. Két jeles személy közötti levélváltás, két 1848/49-ben szerepet kapott személlyel kapcsolatos dokumentum.

Egyikük, a levélíró, egy aradi vértanú özvegye.

Damjanich Jánosné született Csernovics Emília (1819–1909) Damjanich János (1804–1849) 1848/49-es honvéd vezérőrnagy felesége volt. Damjanich az aradi vértanúk egyike.

Akárcsak későbbi férje, Csernovics Emília is szerb felmenőkkel bírt, de családja már Aradon élt. Itt házasodott össze 1847-ben Damjanichcsal, akivel csak két közös házasévük lehetett. És bár a vértanú férj azt kérte fiatal feleségéttől (aki 1849-ben még csak harmincéves volt), hogy menjen újra férjhez, a nő ezt nem tette meg és hatvan éven át gyászolta férjét. Közben jótékonysági egyesületeket szervezett, az özvegyeken és árvákon segített, többször a volt és szintén kivégzett miniszterelnök, Batthyány Lajos özvegyével együtt.

Halála után így jellemezték: „Damjanich Jánosné úgy él mindnyájunk emlékezetében, mint hajlott korú matróna, mint mártírhalált halt férjének sírig gyászoló hitvese, ki soha, sem «dobta el az özvegyi fátyolt», csak a gyász kultuszának élt, s az életörömökről való teljes lemondással és egyéniségének teljes megtagadásával, magát mindig csak a dicső magyar szabadsághős özvegyének nevezte. / Damjanich Jánosné valóban egész életén át szívéből gyászolt; de hogy élete azért nem volt nemesebb örömök híján való, arról az a jóságos, szívig ható mosoly tanúskodott, mely arcát mindenkor beragyogta s mellyel ő oly sok fájdalmat enyhített, oly sok szívet megvigasztalt.” (Sebestyénné Stetina Ilona: Damjanich Jánosné emlékezete. Nemzeti Nőnevelés, 1909. dec. 442.)

A levél címzettje pedig egy 48/49-es hős.

Az a Mednyánszky Sándor (1816-1875), aki politikus is volt, de korábban 1848/49-ben honvéd ezredes; aki Tizenhat évesen lépett katonai pályára. A forradalom és szabadságharc kitörésekor önként állt be honvédnek, hamar hadnagy lett. A Dunántúlon szabadcsapatot vezetett. A később aradi vértanú Aulich Lajos táborában csatázott, majd Klapka György mellett volt Komáromban. Ő volt a kapituláció egyik egyeztetője, majd aláírója. Ezután emigrált, és tizennyolc évig Londonban élt. Később, az 1860-as években Torinóban élt Kossuth mellett, majd - amikor már lehetett - hazajött, és itthon országgyűlési képviselő lett. Több munkája megjelent angol és magyar nyelven.

A Damjanichné által Mednyánszkynak írott levél így szól:

Péntek 3án 3/6./70.

Tisztel barátom!

Anyi lekötelezetséget nem fogadhatok el, elég hogy igen becses idejét végettem a levelezésre felhasználva a kivánt franczia leányt megnyertem. Részemről egy kis hanyagság hogy eddig nem szereztem magamnak e kény felett tudomást, pedig éppen ez jelszavam: a halálra mindég készen lenni, – tehát ha megvolna írva a végzet könyvében hogy találkozásunk előtt meghaljak, nem volna nyugtalan az adósság végett – Tehát Azért fogadja ujjolag meleg köszönetem kíséretében az előlegezett [...], vagy is a mint Wierzbicki mondja [...] Isten vezérelje.

tisztelő barátnéja:

Damjanichné

A levél, mint látható, teljesen összhangban van a fenti idézetben olvasható jellemzéssel. Damjanichné ebben is másokért tevékenykedik.

*

Az aradi vértanú özvegyének, Damjanichnénak leveleiből nagyon kevés van (volt) a piacon. Két levele közel húsz évvel ezelőtt cserélt gazdát (2007. máj. 25.: Közp 102/196., 2007. okt. 5. Országház 10/198. = 2014. ápr. 22.: Mike 50/328.). A Mednyánszky Sándorral való levelezésből korábban mindössze egy másik darab (2025. 02. 20.: Közp 169/129.) bukkant föl.

A hazai árverések során tehát mindösszesen négy levél került elő a saját jogán is jegyzett Damjanichnétól, aki a magyar művelődéstörténet egyik jegyzett alakja. Ritka dokumentum, amely napi szervezési ügyei mellett vallomásosságával tűnik ki.

 Fellelt állapotban lévő lapoldal ép sarkokkal és lapélekkel, a második oldalon ceruzás feljegyzéssel.

 A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.