Foucault, Michel: A szexualitás története I-III.

Fülszöveg

Aki a szexualitásról beszél, bizonyos mértékig kivonja magát a hatalom fennhatósága alól, megkérdőjelezi a törvényt, s ha csak egy csipetnyit is, megelőlegezi az eljövendő szabadságot. Aki szexuális elnyomásról beszél, az a prófécia jónéhány hagyományos funkcióját is feleleveníti... Csak így kapcsolhatjuk tapintatosan össze azt, amit - mert félünk a nevetségességtől és keserűséggel tölt el bennünket a történelem - másként dehogyis mernénk egymás mellé helyezni: a forradalmat meg a boldogságot, vagyis a forradalmat és egy másik, szebb, fiatalabb testet, a forradalmat és a gyönyört.
Minden gyönyörök leghevesebbike többet követel tőlünk, mint más testi tevékenység - élet és halál játékát tárja elénk: ezért kiváltságos területe annak, hogy az ember erkölcsi szubjektummá formálja önmagát. Olyan lénnyé, aki képes megfékezni a benne dúló erőket, szabadon rendelkezni energiái fölött és életéből olyan művet alkotni, amely mulandó létén túl is fönnmarad.
A könyv Faucault utolsó nagy művének, a Szexualitás történetének második kötete.
Rufosz szerint a szexuális tevékenység időszakában - hogy megőrizhessük a nem érintkezés veszélyeztette egyensúlyt - szigorú életmódra kell kényszerítenünk magunkat, jót tesz, ha aszúbort iszunk, ha otthoni kemencében sütött kenyeret eszünk, ha kecskebabot, bárányt, tyúkot, fajdkakast, fogolymadarat, libát vagy kacsát..., polipot vagy puhatestűt fogyasztunk..., hasznosak a gyalogosan vagy lóháton tett séták, valamint a futás, de ez ne legyen se túl gyors, se túl lassú, őrizkedni kell a túl forró fürdőtől, a kimelegedéstől, a lehűléstől, tartózkodni kell a kemény munkától s mindattól, ami növeli a test fáradtságát - vagyis a haragtól, a túlzott vidámságtól és a fájdalomtól.
E könyv Foucault halála előtti nagy művének utolsó kötete. Vissza