Márai Sándor: Egy polgár vallomásai I-II. (dedikált példány)
Védőborítós példány
Szerző
Márai Sándor
Pantheon Kiadás
(Budapest)
Kiadói egészvászon kötés
, 315 oldal
| Sorozatcím: |
Az uj magyar regény
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
18 cm x 13 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2022-05-29 20:00
|
Aukciós tétel adatai
[Budapest], [1934], Pantheon-kiadás (Tolnai Nyomda, Bp.), 315 p. + [3] p.; 319 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Az uj magyar regény c. sorozatban (számjelzés nélkül) megjelent mű.
Egy polgár vallomásai. Írta: Márai Sándor.
Az első kötet címlapján a szerző, Márai Sándor ceruzával beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "J. Gy.-nénak Márai Sándor".
A szerző megjelent munkáinak egész oldalas, keretes, korabeli reklámoldalával, valamint kötetvégi, korabeli, egész oldalas, keretes hirdetésekkel kiegészített kiadás. Nyomtatta a Tolnai Nyomda Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő kötetek aranyozott feliratozású címfedéllel, aranyozott feliratozássú könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, kiadói előzéklapokkal, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Márai Sándor (Kassa, 1900. április 11. – San Diego /USA/ 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró. A polgári világ és a polgári regény magyar nagymestere, a polgárság érzésvilágának, "külső és belső életének, reményeinek és reményvesztéseinek, bonyolult lelki tükrének" emlékezetes megszólaltatója. Termékeny, kiforrott stílusú szerző. Gazdag életműve egyéni tragédiája és kényszerű vándorlásai ellenére is teljesnek mondható. Sikeres, örökzöld regényei ma is elevennek és időtállónak bizonyulnak. Írásainak modern nyelvezete, kifinomult lélekábrázolásai és remek cselekménybonyolítása miatt a magyar irodalom kiemelkedő nagyságai közé tartozik.
Előszó
Részlet a könyvből:
Kétemeletes ház mindössze tucat akadt a városban: az, amelyben laktunk, a két honvédkaszárnya s még néhány középület. Később megépítették a hadtestparancsnokság palotáját, az...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Kétemeletes ház mindössze tucat akadt a városban: az, amelyben laktunk, a két honvédkaszárnya s még néhány középület. Később megépítették a hadtestparancsnokság palotáját, az is kétemeletes volt, s villanyos felvonó is járt benne. De ez a mi házunk, a Fő uccán, igazán nagyvárosi háznak tetszett, valóságos bérház volt, kétemeletes, széles homlokzatával, tág kapualjával, széles lépcsőivel - szélhuzat járta ezt a lépcsőházat, a vásárosok délelőttökön át tanyáztak a lépcsőkön, halina-ködmönükben, birkabőrsapkásan, szalonnáztak, pipáztak és köpködtek, - s minden emeletről hosszú ablaksor, tizenkét ablak bámult az uccára. Az első emeleti lakásokhoz, így a miénkhez is, keskeny erkélyt építettek, melyeknek vaskorlátját nyáron megraktuk földes ládákba ágyazott muskátlifüzérrel. ("Csinosítsd városodat!" - ez volt a jelszó, s egyesület is alakult a nemes ötlet szorgalmazására, a Városszépítő Egyesület.) Nagyon szép, s főként tekintélyes ház volt; az első igazán "modern" háza városban, nyers, vörös téglából épült homlokzata is, az építész teleragasztotta gipszcifraságokkal az ablakok alját, s általában, beleépített mindent, amit a századvégi építész becsvágya ilyen vadonatúj bérházra ráaggathatott...
Vissza
Fülszöveg
Az író legjelentősebb alkotásában - a két világháború közötti magyar irodalom egyik remekművében - egy városhoz: Kassához, egy osztályhoz: a polgársághoz, s egy életformához: az európai kultúrához...
Tovább
Fülszöveg
Az író legjelentősebb alkotásában - a két világháború közötti magyar irodalom egyik remekművében - egy városhoz: Kassához, egy osztályhoz: a polgársághoz, s egy életformához: az európai kultúrához való elkötelezettségéről vall, gyermekével tájaira, a Felvidékre, ifjúkori élményeinek színhelyeire: Berlinbe, Párizsba, Velencébe kalauzolja el olvasóit. "S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében... láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát... kaphattam-e sokkal többet az élettől?"
Vissza