Juhász Gyula/Keleti Arthur: Pax Vobiscum (Juhász Gyulának dedikált példány) (Juhász Gyula tovább ajánlásával)

Budapest, 1923, Amicus kiadás (Globus Nyomdai Műintézet, Budapest), 63 p. + [1] p.

Szerzői dedikált példány. Keleti Artúr: Pax vobiscum, avagy egy költő pásztorlevele a nyájas olvasókhoz, amelyben Padovában eltöltött boldog napjait idézvén, látni tanítja, inti, megfedi őket s végül is megbékül vélük. 51 kis kőrajzzal csinosította Fáy Dezső. Bp., 1923. [1922.] Pápai ny., Amicus.

„Készült pedig e könyvből a legjobb merített papíroson 500 példány. És pedig 1—25-ig számozva egész bőrkötésben, 26—100-ig félbőrkötésben, 101—500-ig számozva különböző kötésekben. Ezenfelül huszonöt példányt sárga japán papirrra nyomtattak, mely példányok csak a kiadónál V., Nagykorona-utca 23. szám alatt szerezhetők be.” Jelen példány számozatlan, viszont a szerző által Juhász Gyula (1883–1937) költő számára dedikált:
„Ezt az antik Padova köveiről irott költeményt / Juhász Gyula Mesternek a nagyszerű költőnek küldöm – / a régi szeretettel / Budapest, 1927 febr 1én. / Keleti Arthur.”
A kötet külön érdekessége és igazi értékét adja, hogy pár hónappal később Juhász továbbajándékozta a könyvet, és saját kezű ajándékozási bejegyzést írt bele:
„Hasonló szeretettel Vajda Bélánénak / és hálás szívvel: / Juhász Gyula / Szeged, 1927 karácsony.”

Keleti Arthur (1889–1969): költő, műfordító. Megjelent köteteinek kiállítása nagyfokú művészi igényességről tanúskodik, mindegyik bibliofil műremek. Könyveit olyan festők illusztrálták, mint Gulácsy Lajos vagy Fáy Dezső.
Verseinek első gyűjteménye 1912-ben jelent meg, a Pax vobiscum a negyedik saját munkája. A költő 1913-as padovai élményeiből született mű 1922 végén került az olvasók elé, és Keleti az olasz kisvárosról és lakóiról szóló versciklust „Gulácsy Lajosnak, Itália elborult szerelmesének” ajánlotta. A kötet illusztrálására Gulácsy tanítványát, Fáy Dezsőt kérte fel, és az illusztrátor egyénisége a könyvhöz készült ötven képben teljes önállóságában bontakozott ki. Együttműködésükből igazi könyvművészeti műalkotás született.
Juhász Gyula és Keleti Arthur 1914 óta ismerték egymást: a szegedi költő öngyilkossági kísérlete után Gulácsy és Keleti közös lapot írtak neki. Ezután baráti-költőtársi levelezés alakult ki köztük, nem függetlenül a közös barát, Gulácsy személyétől.
Juhász elismerte Keleti művészetét, egy rövid kritikájában így írt róla: „Egy amatőröknek való csemege jutott a napokban kezünkbe, Keleti Arthurnak, a szelíd és színes magyar prerafaelita költőnek új könyve, amelynek régiesen hosszú címét helyszűke miatt nem írhatjuk le. Groteszk bábjáték hangulata van ennek a középkori szerelmi történetnek, csupa művészi ötlet, báj és finomság az egész könyv, kívül-belül merő artisztikum. Az ára… az árát nem mondjuk meg, ha akad Szegeden egy-két valódi és szenvedélyes könyvbarát, akinek nemcsak szíve, de pénze is van efféle nagyúri kedvteléshez, azt úgyse hagyja ki a könyvtárából” ([Juhász Gyula:] Margó. Szeged, 1920. okt. 8. 2.).

Jelen kötetet nem ismeri a Juhász-kutatás, a költő magánkönyvtárának rekonstrukciós katalógusa (Juhász Gyula könyvtára. Kísérlet a rekonstrukcióra. Összeállította: Lengyel András. [Bp.] 2015) sem szerepelteti. Abban egyetlen Keleti-tétel szerepel, az Az boldogtalan Raymondo és az szerentsés Bertrand lovagoknak hiteles szerelmes története hét képben című verses komédia (Bp., 1920); de a példány nem maradt fönn (vagy lappang valahol), a kikövetkeztetett adat alapja Juhásznak a kötetről írott kritikája. Egy másik kötetről – melyet szintén Fáy Dezső illusztrált – a levelezésből tudunk: A' szépreményu Goethe úr béfogatása az könnyü Músa Kotsijába (Bp., 1926) megküldött példányáért Juhász 1927 februárjában mondott köszönetet (lásd: Illés Zoltán: „Flos poetarum Arthure…” Juhász Gyula két ismeretlen levele Keleti Arthurhoz. Szeged, 2001. nov. 64.). A szegedi Somogyi-könyvtárban őrzött egyik – ma még publikálatlan – levélből azt is tudni, hogy Keleti ekkor küldte meg a korábban megjelent Pax vobiscum dedikált példányát is Juhásznak. Más levelekből az is kiderül, hogy ekkortájt Keleti összes művét eljuttatta Juhásznak, abban a reményben, hogy az majd hosszú cikket, tanulmányt fog írni róluk. Ez az írás azonban nem készült el.
Juhász Gyula egykori könyvtára azonban részben szétszóródott, részben megsemmisült. A Pax vobiscum a jelenleg ismert egyetlen példány azok közül, amelyeket szerzőjük Juhász Gyulának küldött.

A kötet irodalomtörténeti értékét ez adja, igazi becsét viszont az, hogy Juhász a könyvet nem sokkal később továbbajándékozta, és erről saját kezű bejegyzése tanúskodik.
Nem egyedi példa volt ez nála: „A képek, a könyvek és a levelek elosztogatása nemcsak szétszórta azt, ami érdeme szerint összetartozik, de a dokumentáció megannyi elemét külön sorsra is predesztinálta. S az elajándékozott dokumentációból van, ami azóta mégis bekerült a kutatás látókörébe, de van, ami a jelek szerint ma is lappang, vagy már meg is semmisült” – írja Lengyel András a könyvtárkatalógus bevezetésében (Juhász Gyula könyvtára, 3-4.). Ez a kötet, a Pax vobiscum eddig lappangott, most került elő.
Juhász 1927 karácsonyára adta ajándékba a kötetet Vajda Bélánénak, akit a Szeged-kutatás jól ismer.
Vajda Béláné Kellner Erika (1882–1952) szegedi lánynevelő intézet, majd optikai szaküzlet-tulajdonos volt. Kilényi Irma (1891–1944), aki majd 1919-től Juhász Gyula „önkéntes titkára” lett, 1915-től az ő leánynevelő intézetében tanított zongorát és francia nyelvet, később pedig, az intézet 1924-es bezárásakor Vajdáné optikai szaküzletének lett laboratóriumi munkatársa. Kilényi Irma mély lelki barátságot és rajongó ragaszkodást érzett Juhász iránt – szerelmes azonban valójában Vajda Bélánéba volt. Vajdánét azonban 1944-ben deportálták, Kilényi pedig lelkiismeret-furdalásában, hogy nem tudta megmenteni és túlélte őt, öngyilkos lett: felakasztotta magát a harmadik emeleti lakásuk erkélyén (erről lásd: Erstey Péter: Kilényi, a titkár. In: Juhász Gyula emlékkönyv. Szerk.: Paku Imre. Bp., 1962. 562–568.) Vajda Béláné azonban túlélte a holokausztot, hazatért Szegedre, itt azonban már csak családja és szerető barátnője halálhíre várta.
Juhász Gyula természetesen maga is kapcsolatban volt Vajda Bélánéval, akinek a szegedi művészvilág által kedvelt „szalon”-jában többször is megfordult (mint ahogy más szegedi írók-költők is), sőt, Vajdáné lányának, az 1909-ben született Mariannának több verset is írt, illetve ajánlott.

A Pax vobiscum jelen példánya tehát egyszerre gazdagítja Juhász Gyula könyvtárát, és az általa írott dedikációk sorozatát is.

Modern plüss kötésben lévő példány, tiszta belívekkel, egyenetlen lapélekkel megóvott, megkímélt állapotban.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás – szegedi irodalomtörténész – munkája.

Dedikált, aláírt példányok
Híres emberek könyvtárából
Versek, eposzok