Móricz Zsigmond: Sárarany (aláírt példány)

Előszó

Részlet a könyvből: Égető meleg nyár van. A sok eső után, amiben nem érhetett a búza, egyszerre borzasztó forróság lett, amely megaszalja a szemet. A kemény, meggondolt parasztok csak megingatják a fejüket, »az isten is kitanult már a mesterségiből«, de nem zúgolódnak, nem ijedeznek, nem sápítoznak. Az idő ellen? Azt el kell fogadni, ahogy jön. Turi Dani a falu felől jött haza. Szép menyecskék utána bámulnak, észre sem veszi már. Gondban fő a feje s néha rá-rábólint a gondolatára. Nagy terveket főz, a hamar meggazdagodó emberek módjára egyre nagyobb vállalatokba fog. Amint a kiskapun belép a tisztántartott udvarra, fölemel egy eldobott kukoricakórót, míg beér a pitvarba, apróra töri s bent a szabad tűzhely elé veti a többi tüzelőhöz. A felesége a konyha előtt piroskodik. Ingvállából kiemelkedik gőzölgő fehér sovány válla, nyaka s a babos - kék pendely-szoknya alól, fekete megkopott papucsban mezítlába. Ahogy az ura belép, visszafordítja az arcát feléje. Irigység és méreg futja el. Persze ezt az embert nem nyúzta le az öt esztendei házasság meg a két gyerek. Neki mindenből csak a java jut. A barnapiros férfi szebb, mint legénykorában volt, mert ő kihízlalta. Bezzeg ő odavan, róla leszopták a húst a puják, meg a sok dolog, meg a sok méreg. Vissza