Bartók Béla/Kodály Zoltán: A magyar népzene tára VI.

Előszó

Új állomásához ért a Magyar Népzene Tára sorozata: hatodik kötetünkkel megkezdődik a „tulajdonképpeni népdalok" közreadása zenei elvek szerint elrendezve. És ez az első kötet, amelynek bevezető szavait már nem Kodály aláírása jegyzi. Sajátos alakulása a sorsnak, hogy sorra kidőltek, akik életüket tették fel arra, hogy ez a kötet és az utána következők létrejöhessenek. Bartók, aki megszállottja volt a népzene összkiadásának, és első megbízott előkészítője az Akadémián, már meg sem érhette a kiadás megindulását. Kodálynak legalább annyi megadatott, hogy öt kötetét útra bocsáthatta; olyan öt kötetét, amelynek néprajzi jelentősége és zenei érdekessége vitathatatlan, de amely mégis csak előkészületnek számított a népdalok és balladák dallamainak, a nagy ,.zenei rend"-nek megindulása előtt. Ez a zenei rend állt mindig Bartók és Kodály népzenekutató erőfeszítéseinek középpontjában. Ennek végleges megoldására szenteltek annyi szellemi erőt és olyan végtelen sok, türelmes aprómunkát. És mégis, még egyikük életének pátriárka-hosszúsága sem volt elegendő arra, hogy végső formába öntsék a közel hetven esztendeje elhatározott tervet. Kodály beleegyezett a ,, kitérőbe", hogy a szokás-dallamok megelőzzék a nagy zenei rendszert, mert nem érezte még véglegesnek, amit ketten külön-külön kidolgoztak megoldására. És mikor végre megszületett a végső döntés, és eljutottunk a küszöbig, amelyen már csak be kellett lépni, akkor ő is itt hagyott bennünket. S így egyik nagy útmutatónak sem sikerült meglátnia a kész művet, életük egyik célját. Még valaki eltávozott közülünk, akinek ezt az eredményt köszönhetjük, pedig minden reménye meglett volna, hogy a sikerből kivegye részét, hiszen éveinek száma alig haladta meg felét mesterének. Járdányi Pálé az érdem, hogy egy Bartók és egy Kodály fél évszázadnyi kísérletezése után megtalálta azt a megoldást, amit Kodály el tudott fogadni végsőnek a maga elképzelései és Bartók szenvedélyes rendszerező munkája után is. De a fiatal munkatárs sem láthatta meg fáradozásainak eredményét. Gondosan kidolgozott tervét letette az asztalra, és elment gyógyulást keresni, hogy soha többé vissza ne térjen hozzánk. Ügy látszik, az a sorsa ennek a vállalkozásnak, hogy aki sokat dolgozik rajta, nem éri meg befejezését. Vissza