Aukciós tétel adatai
Budapest, é.n., Dick Manó Kiadása (Athenaeum Rt. Könyvnyomdája, Budapest), 138 p.; ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által aláírt példány. Karinthy Frigyes Munkái. No. III. sz. Gyűjteményes kiadás. Tanár Úr kérem. Képek a középiskolából. Írta Karinthy Frigyes. Negyedik kiadás. A kötetben szereplő illusztrációk Vértes Marceltől valók.
Az előlapon Karinthy Frigyes író évszámmal ellátott aláírása látható: "Karinthy Frigyes 1928".
"Karinthy »Tanár Úr kérem«-je a huszadik századi magyar irodalom olyan meghatározó dokumentuma, amit sem kikerülni, sem róla megfelejtkezni nem lehet. Mindenképpen el kell olvasni és valamit belőle mindenkinek magával kell vinnie, mintegy útravalóként az élet nagy harcaihoz" - fogalmazott a kötetről Jókai Anna írónő.
Kiadói egészvászon sorozatkötés aranykeretes címfedéllel, a szerző aláírásának aranyozott címfedéldíszével, feliratos könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, megkímélt állapotban.
Előszó
Részlet a könyvből:
Az udvaron keresztül belopóztam - féltíz után járhat az idő, most a folyosók kihalltak és konganak, csak néha, mikor egy becsukott ajtó előtt elmegyek, csap ki felém a...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az udvaron keresztül belopóztam - féltíz után járhat az idő, most a folyosók kihalltak és konganak, csak néha, mikor egy becsukott ajtó előtt elmegyek, csap ki felém a zümmögés és egyszerre mélyen és igen komolyan elszorul a szívem. A második emeleten, jobbra a tanári szoba mellett, a VI-ik b) osztály ajtaját kinyitották, levegőzés miatt. Leveszem a kalapomat, zsebreteszem. Aztán óvatosan bemegyek az ajtón, félrefordított fejjel meghajtom magamat a katedra felé és nesztelen léptekkel hátravonulok, az utolsó padban, a kályha mellett, üres egy hely. A tanár nem nézett rám, rendben van, legyintett egyet, azt hitte, idetartozom, és vagyok az, aki öt perccel előbb kiment. Nesztelenül megkerülöm a köpőládát és a szemétkosarat. Rálépek egy fél kiflire, óvatosan megfordulok és beülök az utolsó padba. Vörösesszőke, szeplős fiú ül mellettem - oh igen, oh igen - és majdnem felkiáltok örömömben, meglepetésemben, boldogságomban: hiszen ez a Büchner! - milyen, milyen régen nem láttam, hol jártam én, istenem, milyen borzasztó álmaim voltak.
Vissza