Aukciós tétel adatai
[Budapest], 1939, k.n. (Pápai Főiskolai Nyomda), 147 p. + [1 p.]
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
A fordító által dedikált példány. Első kiadás. Kétnyelvű Klasszikusok. A. szövegek V. Megindította: Kerényi Károly.
Homérosi Himnuszok. Herméshez, Pánhoz, Dionysoshoz. Devecseri Gábor fordításában, Kerényi Károly bevezető tanulmányaival mitológiáról és gyermekistenekről.
Az előlapon a fordító, Devecseri Gábor tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Révay Józsefnek mély tisztelettel Devecseri Gábor".
A dedikáció címzettje, Révay József (Kecskemét, 1881. november 22. – Budapest, 1970. február 19.) neves magyar klasszika-filológus, író, költő, műfordító, irodalomtörténész. Magyarországi klasszika-filológia munkássága jelentős és meghatározó.
A címfedél hátoldalán Dr. Révay József névvel ellátott, illusztrált, jelzet nélküli Ex-Libris címkéje látható. Nyomtatta a Pápai Főiskolai Nyomda. A címlapon közölt képen egy Bonnban őrzött tarentumi görög edény belsejét díszítő ábrázolás, amelyet H. Usener használt fel első ízben Die Sintflutsagen (Bonn, 1899) című művének címlapján. Az I., IV., VII., XVIII., XIX. és XXVI. himnusz görögül és magyarul is olvasható.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel, hátlappal és könyvgerinccel, néhány lapon aláhúzással és jelöléssel, hiánytalan állapotban, javított eredeti kiadói borítófedélben.
A fordító, Devecseri Gábor (Budapest, 1917. február 27. – Budapest, 1971. július 31.) magyar író, költő, műfordító, klasszika-filológus. Az európai ókor klasszikusainak legnagyobb részét modern, könnyen érthető, élvezetes magyar fordításában tette közzé a magyar érdeklődők számára.
Előszó
Az antik vallás lényeges vonásainak felismerése csak egy út a sok közül, amelyeken át az antik kultúráról alkotott helyes képhez juthatunk. De a közös célt más kiindulási pontok felől is el lehet érni. A tudomány nem mondhat le arról, hogy majd egy, majd más nézőpontot válasszon: az egyik oldalról nyiló kilátás kiegészíti a másik oldalról nyilót.
A tekintet irányulhat akár csupán a tiszta struktúrára is: megrajzolhatjuk a vonalakat, amelyek az antik ember formáját alkotják, amint odalép az istenség elé, s mintegy közvetlenül áll az Abszolutummal szemtől szemben. De bármilyen tiszták és határozottak is e forma körvonalai Homérosnál, Sophoklésnél és a többi nagy klasszikusnál, bármily tökéletes érettségben bontakoznak is ki ezeknél, és fognak még teljesebben kibontakozni egy, a mainál fejlettebb ókortudomány előtt: mégsem az antik vallás és általában az egész antik emberi lét ez alapvonásait látjuk először, mikor szemünket az ókor vallásos tárgyú művészi és irodalmi emlékei felé fordítjuk...
Vissza